Két folytatásos történet, kétféle világ. Emily naplója egy fiatal fordító őszinte bejegyzésein keresztül mesél a munkáról, a barátságról és a szerelemről. A szalon Lara, Mia, Nico és Gael mindennapjairól szól, amelyeket a vendégek és a váratlan helyzetek kavarják fel. Hetente érkeznek új részek; mindkét sorozatot az elejétől olvashatod.
Az anyja azzal riogatta gyerekkorában, hogy a lerágott köröm összegyűlik a beleiben egy gombóccá, ami akár meg is ölheti. Rettegett ettől az állítólagos kínhaláltól, ezért igyekezett valami limitet beállítani: napi egy köröm, lassan, élvezettel, minél apróbb darabokban.
Sonja úgy vetette Pablo karjaiba magát, hogy a hatvanas évei elején járó férfi kis híján elvesztette az egyensúlyát. Szerencsére a reflexei még mindig tökéletesek.
– Juj, elesek – kuncogott a fiatal nő, és közelebb húzódott a fejük fölötti csőbe kapaszkodó férfihoz.
Ujjait játékosan a szőrös, drága karórát viselő csukló köré fonta.
Anna fáradtan rogyott le a táncóra után az öltöző padjára. Homlokáról letörölte a verejtéket, míg a terem sarkában halkan szólt még a zene, amire nemrég próbáltak.
Anyu reggel még elment, hogy beszerezze az édes, piros almát, amelyet majd Apukám felvághat az ünnepi asztalnál. Tudtam, hogy hosszú kaland lesz mind a városban lévő tömeg, mind anyukám beszélgetős természete miatt.
Az íze. Anélkül is érezte szájában a férfi ajkainak ízét, hogy valaha csókolta volna. Tudta, hogy puha, langyos és finom.
A közelsége. Nem volt szerelmes. Csak kívánta.
– Enyém az egész nap – emelte magasba mindkét karját Amara.
Még egyszer kipillantott az ablakon át az utcára, mintha attól félne, hogy az iskolabusz, amelyre a két fia felszállt, visszajön. A járműnek természetesen nyoma sem volt.
– Úgy nézek ki, mint egy teleszart búvárruha!
Arnold panaszkodására Tim nem válaszolt. Megforgatta a szemét, majd, mintha nem is hallotta volna, folytatta a mosogatógép kipakolását.
– Bocsáss meg, teljesen lefőttem az előző edzésen. Csak arra volt időm, hogy gyorsan felrántsak egy másik pólót – szabadkozott sietve Alexandra.
Táncpartnere szemöldöke a homlokáig szaladt.
– Tessék?
– Nem fontos – legyintett a fiatal nő.
Ahogy befordult az utcába, Bernadett felkarjába belehasított a fájdalom. Mire a terem bejáratához ért, már úgy sajgott, hogy alig bírta megemelni. Csakúgy, mint minden hétfő este, amikor ezzel a csoporttal volt táncórája.