Tizenöt perc szünet

A reggel a legnehezebb. Újabban rettenetesen fázik. Bent már meleg van, de az a pár méter, amit a kocsi és a lakás, illetve a munkahelye között meg kell tennie, az gyilkos. Vacog a foga, és úgy érzi, meghal.

Már elmúlt tíz óra, de a sűrű felhő, ami ráült a völgyre, nem akart távozni. Tamara elhúzott szájjal állt a teraszon. El kellene indulnia lassan, de a kosárban még ott a ruha, ami teregetésre vár.

Lehunyt szemmel élvezte a csendet és azt, ahogyan a fodrász a haját mosta. Végre valaki, aki felfogta, hogy nem dumálunk munka közben. Legalábbis vele nem. Hiszen ő, ő. Hozzá pedig tilos kéretlenül beszélni.

Négyen-öten álldogáltak a pulttal szemközti falnak dőlve a sarki hamburgerezőben. Odakint mínusz két fok csípte pirosra az arcokat. Akik leadták a megrendelést, kabátjukkal a karjukon húzódtak félre, és üveges tekintettel várták, hogy a sorszámukat kiáltsa valaki.

– Bocsáss meg – szólalt meg egy fiatal férfi a háta mögött.

Lia lelassította a lépteit és megfordult. Egy csupa mosoly arc nézett rá a lakótelep járdáján.

– Miben segíthetek? – kérdezett vissza a lány. Neki is óhatatlanul fülig szaladt a szája.

– Jó, kész, megírtam!

Marie-Anne kipirult arccal dobta a kanapéra a telefonját. Még remegett a keze és egy kicsit a térde is. Hosszan, lassan fújta ki a levegőt. Tovább tartott lenyugodnia, mint hitte. Hogy elterelje a figyelmét, kisétált az apró, műfűvel borított udvarra.

– Nyugodt lehetsz – biztatta aggódó barátnőjét Lucy –, úgy vigyázok rá, mint a szemem fényére. Egy kis ribi sem kerül a közelébe, amíg én itt vagyok – mosolygott csillogó, fehér fogsorát kivillantva.

– Anyu, nézd milyen klassz pulcsi! Kaphatok egyet? – lelkendezett a kislány.

Türelmetlenül meghúzta anyja csuklóját, amikor az sokadszorra sem nézett a vágyott ruhanemű irányába.

Csengettek. Jó hosszan. Kétszer is egymás után. Isabel már ettől ideges lett. Minek kell ráfeküdni a gombra? Az elsőt is nagyon jól lehetett hallani. Mély levegőt vett. „Csak pár óra. Túl fogom élni.”

A tűző napon Linda, fejét keresztbe rakott karján pihentetve, hasalt a fürdőlepedőn. A fekete homok szinte izzott körülötte. Csak azért nem ment bele a hűs vízbe, mert ahhoz legalább tíz métert kellett volna megtennie a forró parton.