Negatív energiák a hajmosónál
Nico feszülten dobolt a recepciós pulton. A mellkasa és a válla görcsösen megfeszült. Ez sohasem jelentett jót. Gyerekkora óta innen tudta: baj közeleg.
Elszorult a torka, innia kellett. Töltött egy kevés vizet a pult szélére készített kancsóból, de egyetlen korty után fintorogva tette vissza a poharat. A víz jeges fájdalommal szűkítette tovább a torkát. Kézhátát izzadó homlokának támasztotta. Egész testében megremegett.
Mi a fene fog itt történni?
Kétségbeesetten kereste a tekintetével Miát, akit már megint elnyelt a konyha. Nem akart előjönni. Mia pontosan tudta, milyen vendég érkezik, és nem akart vele találkozni. Épp elégszer beszélt vele telefonon az időpontfoglalás előtt.
Az utcáról vidám nevetés szűrődött be. Egy csilingelő és egy jól ismert, megnyugtató hang. Lara egy fenékig érő, lángvörös hajú, érett tekintetű nő társaságában lépkedett le a szalonhoz vezető lépcsősoron.
Nico fellélegzett. Ezek szerint becsapta az előérzete. Talán túl sok emberrel találkozik már nap mint nap, és az ösztöne sem a régi.
– Fáradjon be, drágám – tárta szélesre az ajtót Lara. – Ide, a kanapéra le tud pakolni – mutatott a fal melletti ülőgarnitúrára. – Amíg Nico elkészül, hozhatok valamit? Kávét? Teát?
A nő riadt mosollyal megrázta a fejét. A visszafogott, kissé erőltetett szájtartás egy pillanatra láthatóvá tette a sminkkel gondosan elfedett kort. A tíz év, amit a finom alapozó és a jól megválasztott színek elrejtettek, a tekintetében és a fáradt fintorban azonnal megmutatta magát.
– Köszönöm, idegen helyen nem fogyasztok. Nem iszom olyan csészéből, amely egy nap számtalan kézben megfordul.
Nico nem akart hinni a fülének, de arcizma sem rezzent. Kihúzta a széket, majd a fejmosóhoz invitálta a vendéget. A nő megvárta, hogy Nico a tálba igazítsa a haját, aztán kényelmesen hátradőlt. Jólesően mély levegőt vett, majd lassan kifújta. Az orrán kiáramló reggeli kávé, cigaretta és sárgadinnyés rágógumi meleg keveréke azonnal összerántotta Nico gyomrát. Riadtan kiegyenesedett, majd hátrébb lépett. Behajolt a mosó alá, és megigazgatta a csöveket. Időre volt szüksége.
Mélyeket szippantott, hogy kiűzze a tüdejéből a felkavaró szagokat. Túl sokáig azonban nem maradhatott ott. Felállt, és hozzáfogott a hajmosáshoz.
A nő, mintha csak ráérzett volna Nico gyengeségére, önmagáról megfeledkezve ásított egy nagyot – anélkül, hogy a szája elé kapta volna a kezét. Nico arcából kifutott a vér. Apró csillagok táncoltak a szeme előtt, a talaj pedig ellágyult a talpa alatt.
– Egy pillanat… – suttogta remegve.
Tapogatózva elbotorkált a mosdóig.
Mire magára csukta az ajtót, a világ körülötte teljes sötétségbe borult.
Lara, akinek időközben megérkezett a vendége, riadtan meredt a recepciós pult mögötti fürdő ajtajára. Mia azonban, mintha mi sem lenne természetesebb, felpattant a székéből, és a hajmosónál termett. Határozott, gyakorlott mozdulatokkal samponozta és masszírozta a dús hajat.
– Hm… – búgta a nő. – Mennyivel jobb a kisugárzása, mint a kollégájának. Nem lehetne, hogy inkább ön készítse el a frizurámat?
– Ó, én nem vagyok szakmabeli – szabadkozott Mia. – Maximum valami vagány fonást tudok készíteni, de vágni vagy festeni nem.
– Milyen kár – sóhajtotta a nő. – Félek, hogy ha ez a férfi bármit is tesz a hajammal, hullani fog.
– Hullani? – rökönyödött meg Mia.
Fájdalmas sóhaj szakadt ki a nőből.
– Az én hajam különösen érzékeny a környezetemre. Ha negatív energiák érik, hullani kezd. Néha elég, ha egy beteg ember hosszabb ideig a közelemben tartózkodik.
Mia érdeklődve figyelt.
A nő homlokát mély ránc szántotta végig. Csalódottan felnyögött.
– Azt hiszem, pánikrohamom lesz – közölte végtelen szomorúsággal.
– Ugyan – nyugtatta Mia –, nem lesz itt semmi baj. Nico a legjobb fodrász a környéken. Egyetlen szabad időpontja sincs. Ennek a gyönyörű hajnak pedig csak jót tesz majd, ha kezelésbe veszi.
A nő lassan kinyitotta a szemét.
Megpróbált Miára nézni, de a tekintete ide-oda rebbent.
– Higgyen nekem… érzem, hogy nem szabad hozzám érnie. Biztos vagyok benne, hogy a hajam taszította el magától. Ahogy a közelembe ért, önvédelmi energiákat bocsátott ki. Nem akar megbetegedni és hullani.
A szalonra visszafojtott csend telepedett.
A mozdulatok félbemaradtak.
Lara és a vendége szoborrá dermedve figyelték a kétségbeesett nőt. Nico szégyennel kevert feszült hallgatása szinte kirajzolódott a mosdó tömör ajtajára.
– Mit szeretne, mit tegyünk? – kérdezte gyengéden Mia.
– Csak szárítsa meg, kérem.
Mia apró biccentéssel jelezte, hogy megértette.
Vastag, puha törölközőbe csavarta a vörös hajtömeget, majd a tükörhöz kísérte a nőt. Megvárta, amíg kényelmesen elhelyezkedik a székben.
Lara halk suttogással folytatta a beszélgetést a vendégével.
Nico pedig kivárta, amíg a szalon kiürül, Mia pedig az ebédszünet idejére elfordítja a „Nyitva” táblát.
Lara hitetlenkedve meredt maga elé.
– Hm. Mennyivel jobban hangzik, hogy a haja taszított el magától, mint hogy rosszul lettél a szagától…