Ivett vacogva állt a buszmegállóban. Gyűlölte a telet. Gyűlölte azt is, hogy gyűlölnie kell. Gyerekkorában imádta. Akkoriban alig várta, hogy az arcát pirosra csípje a hideg az egész délutános szánkózástól, hógolyózástól. Amióta azonban nem volt pénze egy tisztességes télikabátra, nem tudta élvezni a hideg évszakot.
Amennyire szerette, hogy szép arcú, akkora teher is volt időnként. A legmenőbb, legsármosabb fiúk, férfiak udvaroltak neki. Elegáns éttermekbe, szórakozóhelyekre vitték, ahová pedig nem lehetett akármit felvenni. Ivett a főiskola mellett minden hétvégén egy felkapott diszkóban dolgozott a szülővárosától nem messze. Az itt megkeresett pénze nagy részét kénytelen volt ruhákra, sminkre, fodrászra, manikűrösre költeni. Meleg cipőre és kabátra már nem futotta. A kollégiumban senki sem tudta, hogy Ivett dolgozik, mélyen hallgatott róla. Még barátnőjének, Evelinnek sem mesélte el. Főleg, miután Evelin szülei igyekeztek azt a látszatot kelteni, hogy jómódúak, így minden fillérjüket a lányukra költötték. Korrepetálást vállaltak matematikából és német nyelvből, hogy Evelin ne szenvedjen hiányt semmiben, márpedig az egy szem lányuknak magas elvárásai voltak. Nagyon sok pénzt költött. Ivett pedig alig tudta tartani vele a tempót. Sosem értette, hogy barátnője tanár édesanyja, és hivatalnok édesapja hogyan tud annyi pénzt adni a lányuknak.
Azután Evelinnel egyszerűen csak megtörtént.
Házi dolgozatához készített interjút az ötvenes évei elején járó plasztikai sebésszel. A diáklány semmi rosszat nem látott abban, hogy miután a beadandó munka elkészült, a jóképű férfit elkísérje egy wellness hétvégére. A sármos orvos a tenyerén hordta egész idő alatt, és a legodaadóbb szerető volt, akivel Evelin valaha találkozott. A pénz pedig, amit kapott, túl sok volt ahhoz, hogy rosszul érezze magát miatta. Ráadásul anélkül is örömmel elment volna a luxushotelbe egy jóképű, izgató férfival.
A pék, a színész is csak megtörtént. Nem is kereste soha a lehetőséget, mégis a sütöde bőkezű tulajdonosa visszatérő kaland lett. A színész is, bár ő ritkábban kereste fel a huncut mosolyú, cicaszemű lányt. Amikor bátortalanul megkérdezte Ivettet, hogy van-e kedve vele, a pékkel, és annak egy barátjával Budapestre utazni, nem számított pozitív válaszra. Tudta, hogy barátnője idegenkedik a pénzkereset ilyen módjától.
Ivett azonban rettenetesen fázott.
Nem is izgult, amikor beültek a luxus terepjáróba. Evelin imádta a péket, csodálatos szeretőnek és igazi úriembernek tartotta. Csakúgy, mint a szórakozott, időnként mélabús színészt, akinél állítólag nem csókolt jobban senki. Ivett is szeretett csókolózni és gyengéden szerelmeskedni.
Ki jósolhatta volna meg, hogy Ivett undorodni fog a pék barátjától, és hogy fájni fog az együttlét?
Többször nem is akart ilyen kalandban részt venni, hiszen már nem fázott. A kabát pedig nemcsak meleg, de elegáns is volt. Evelin később mesélte, hogy a pesti lányok télen farmersortban és magas szárú csizmában járnak. Nem is volt kérdés, hogy a két lány követni fogja a divatot. Az, hogy a lányoknak még nem volt meg hozzá a megfelelő lábbeli, nem tűnt leküzdhetetlen akadálynak. Ivett, bár inkább lemondott volna arról, hogy stílusos legyen, végül beleegyezett az újabb közös programba a pékkel és annak barátjával. Azzal nyugtatta magát, hogy plusz egy alkalom nem a világ, főleg így, hogy tudja, mire számíthat…
Kiderült, mégsem tudta. Fogalma sem volt arról, hogyan került oda az a másik férfi is, és hogy miért nem szólt neki előre senki.
Képtelen volt felvenni a csizmát, nem akart emlékezni arra, hogyan kereste meg az árát. Evelin azonban egyre lelkesebb lett. Nem sokkal később, a mélabús színész külföldre vitte magával egy egész hétre. A lány sosem mesélte el Ivettnek, hogy pontosan mi történt ott, de Evelin autót vett belőle. Ivett vívódott. Elege volt az egészből, ugyanakkor az anyjának is szeretett volna segíteni, aki arra panaszkodott, hogy folyton beázik a tető. Bízott benne, hogy végre ő is összefut egy olyan rendes emberrel, mint a pék vagy a plasztikai sebész. A színész már gyanús volt neki. Biztosra vette, hogy a társulat valamennyi férfitagját Evelin szórakoztatta azon a bizonyos külföldi úton, amelyről a barátnője nem volt hajlandó beszélni.
A tetőjavítás árát kínkeservvel kereste meg, igaz egy hét alatt.
Azután ő is elkísérte a társulatot a következő külföldi útra, de kis híján összeroppant a teher súlya alatt. Képtelen volt többet áruba bocsátani a testét, legalábbis ilyen kiszámíthatatlan módon.
Az üzletembernek nem volt szerencséje a nőknél. Félénk természete megakadályozta abban, hogy kezdeményezzen. Sőt, mintha észre sem vették volna a lányok. Pedig bármit megtett volna egy szerető társért. Ivett azonnal kiszúrta az uszoda pénztárában a férfi finom, egyedi tervezésű, vagyont érő bőrcipőjét. A megszokott rutinnal mosolygott rá a meglepett üzletemberre, aki először a háta mögé pillantott. Azt hitte, a lány valaki mást üdvözöl. Ivett felkacagott, tetszett neki a félénk reakció. Tudta, hogy egy olyan férfi, aki zavarba jön, nem fogja bántani. És egy olyan férfi mellett, aki még a cipőjét is tervezővel készítteti, nem fog soha fázni.