Barnabás szűk pólóban, combtőig érő, feszes sportnadrágban ült a szobabiciklin, és úgy várta, hogy megálljon az autó a ház előtt. Nem volt egyszerű dolga lenyomni Melinda torkán, hogy a sporteszköznek a terasz sarkában a helye. Elmagyarázta a feleségének, hogy ilyen intenzív mozgást a friss levegőn kell végezni. Megígérte, hogy minden használat után gondosan le fogja takarni, hogy a sós levegő, a tűző nap vagy az eső ne tegye tönkre a biciklit.
Melinda a kerti kanapén ült, ölében a laptopjával, és falmintákat nézegetett. Ismét kedve támadt alkotni, és a nappali falát szemelte ki, hogy újradekorálja. A kislányok az asztal alatt játszottak. Valójában Nadia elől bújtak el, hogy megvicceljék a nörszöt. Egy tökéletes család képe tárult a bébiszitter-takarító elé, ahogy belépett a kapun. A férfi úgy tett, mintha a fülében lévő airpods miatt nem hallaná, hogy megérkezett. Meredten nézte a sporteszköz kijelzőjét, mintha érdekelte volna egy kicsit is, hogy mennyivel teker, vagy hány métert tett meg. Melinda szintén elfoglaltságot színlelt, mindössze egy biccentéssel üdvözölte Nadiát, aki bebújt a lányok mellé, az asztal alá.
Barnabás csak akkor hagyta abba izmainak megfeszítését és a tekerést, amikor azok hárman bementek a házba. A férfi megtörölte a homlokát, és lopva a feleségre sandított. Melindának nem tűnt fel a műsor. Megszokta, hogy a férje néhány percnél tovább nem használ egyetlen gépet sem. Utálta őket, és nem is volt türelme hozzájuk. Barnabás egyedül futni szeretett, az otthoni edzőtermet leginkább Melinda kedvéért rendezték be. Pontosabban azért, hogy lássa a világ: nekik olyan is van.
A férfi nem mert Nadia és a gyerekek után osonni, pedig szeretett volna. Elmosolyodott. Mit szólna az anyja, ha látná, hogy a kisfia, az ő szeme fénye, a takarítónő után sóhajtozik.
Barnabás édesapja biológus, édesanyja belgyógyász, mindketten elismert szaktekintélyek. Ismerőseik, barátaik kollégáik szűk köréből kerültek ki, másokkal nem szívesen érintkeztek. Fiuk baráti társasága, illetve a lányok, akiket időnként bemutatott nekik, hoztak némi színt az életükbe. A falusi Melinda felbukkanása eleinte aggasztotta őket. A lány szépsége, kifinomultsága, és az, hogy sosem beszélt a származásáról végül megnyugtatta a szülőket. Ők sem firtatták a múltját, sőt, a modellkarrierjét sem. Melindával végül is bárhol meg lehetett jelenni, és a modora sem árulta el soha, hogy nem abból a társadalmi rétegből való. Az esküvőt, a kellemetlenségek elkerülése érdekében szűk körben rendezték, noha Melinda szülei a nagy, legalább százötven fős lagzikhoz szoktak. Barnabás anyja viszont rábeszélte a fiatalságot, hogy egy romantikus szigeten keljenek egybe, az azúrkék tenger partján, mindössze a szüleik és a legszorosabb barátaik társaságában. Szerencsére a pár örömmel egyezett bele, Barnabás anyja pedig elkerülhette, hogy a kutatókat és az orvosokat összeeressze Melinda generációk óta mezőgazdasággal foglalkozó rokonságával. A biztonság kedvéért még a férjének sem árulta el a valódi okát annak, hogy miért a Maldív-szigetekre esett a választás Budapest vagy Melinda szülőfaluja helyett.
Végül a férfi nem bírta ki, és úgy tett, mintha a gyerekekkel szeretne haladéktalanul beszélni. Melinda a laptop mögül leste, hová megy a férje. Barnabás közömbös arckifejezést erőltetett magára, és bekopogott az amúgy nyitva álló gyerekszoba ajtaján. Nadia éppen spanyol gyerekdalt énekelt a lányoknak, miközben két kezével és csípőjével körözött. A férfi nem tudta megállni, hogy ne nézze pár pillanatig a fiatal nő formás derekát, fenekét. Ahogy észrevette Barnabást, Nadia riadtan némult el.
– Elnézést, nem vettelek észre!
– Csak a lányoktól akartam megkérdezni, hogy van-e kedvük aquaparkba menni délután. Ma ugyanis szabadnapot tartok.
– Éljen – kiáltott a két kislány egyszerre – csúszdázni megyünk! Nadia, gyere te is!
– Nem lehet babáim, délután másik családnál dolgozom.
– Milyen kár – csúszott ki Barnabás száján.
Nadia zavartan nézett a férfira.
– Úgy értem, egyszer elmehetnénk együtt is, a te gyerekeiddel. Négy gyerek biztosan jobban mulat, mint kettő – hebegte, noha ő is érezte, hogy ez meglehetősen képtelen ötlet. Hiszen ők nem barátok.
Nadia bólintott, mintha nem tartaná orbitális baromságnak, amit a férfi mondott.
– Jó, majd egyszer.
– Elment az eszed? – Barnabás kis híján infarktust kapott, ahogy a mögötte álló Melinda a fülébe sziszegett. – Csúszdázni akarsz a nörsszel? Elzavarjam a francba? Ezt akarod? – dühöngött az asszony.
– Ne drámázz már kérlek – szólt vissza ingerülten a férfi.
Barnabás a felesége szavai hallatán hamar visszatért a valóságba.
– Egy pillanatra megfeledkeztem arról, hogy az alkalmazottunk. Csak az jutott eszembe, hogy a lányoknak jót tenne, ha külföldi gyerekekkel barátkoznának. Kénytelenek lennének angolul vagy spanyolul kommunikálni.
– Hamarosan megkezdődik az iskola, és majd lesz alkalmuk minden áldott nap gyakorolni a nyelvet. Ezért nem kell fürdőruhára vetkőztetni a bébiszittert – válaszolt lassan és kimérten Melinda.