Melinda sugárzott a boldogságtól. Ezek szerint még mindig szépnek látják. Tudta ő is magáról, hogy az, de a külső megerősítés jól esett neki. Főleg Rolandtól. Ha a férfi azt mondja, hogy csak Melindát tudja elképzelni az óriásplakátokon, akkor az komoly dolog. Nem is gondolkodott, azonnal igent mondott a felkérésre.
– Olaszországba megyek – közölte izgatott hangon Barnabással. – Egy hét mindössze, hamar el fog telni. Megoldjuk ugye? Elbírsz a lányokkal pár napig, igaz?
A férfi meglepetten meredt a feleségére. Nem hitte volna, hogy Melinda valaha még vállal fotózást. Úgy hitte, már alantasnak tartja a modell szakmát.
– Biztos akarod te ezt?
– Igen. Két gyerek után kell egy kis önbizalom löket. Jó lesz magamat újra plakátokon látni. Ráadásul, amióta megvannak a gyerekek, nem voltam egyedül úgy igazán. Jót fog tenni ilyen szempontból is.
– Ahogy gondolod. Mi elleszünk a lányokkal, csak azt nem akarom, hogy valami olyasminek tedd ki magad, ami testileg és lelkileg is megvisel.
– Ugyan. Ez már nem olyan, mint amikor bikiniben fagyoskodtam étlen-szomjan órákon át. Ezt most nem azért csinálom, mert muszáj, hanem mert én akarom.
Nadia apró fonatokból koszorút csinált a hajából. Érdekes módon ez a frizura nem kislányos külsőt kölcsönzött neki, hanem szigorút. Vonásai keményebbnek tűntek, mint amikor csak egy laza copfba fogta össze melírozott, szőke fürtjeit. Felhúzta a farmerját és az egyik ujjatlan felsőjét. Igyekezett a kopott, elszürkült melltartó pántját úgy igazítani, hogy pont a trikó alatt legyen. Hiába próbálta, nem tudta már újra fehérré varázsolni a fehérneműt, amelyet még azelőtt vásárolt, hogy a lányok megszülettek. Vetett egy pillantást az új melltartóra, és rövid ideig eljátszott a gondolattal, hogy felveszi. Aztán gyorsan elvetette az ötletet. Nem azért adta oda kétnapi fizetését a finom anyagú ruhadarabért, hogy takarítás közben beleizzadjon, besárguljon, majd a sok mosásól elszürküljön. Majd kell egy olcsóbb darab a hétköznapokra. Ha visszafizeti a teljes tartozást, majd akkor. A család, aki segített neki a kiköltözésben, hat hónapra előre kifizette Nadia albérletének díját, mert munkaszerződés nélkül csak így adtak ki hosszú távra lakást a szigeten. Hiába nem sürgették, Nadia szerette volna mielőbb rendezni, mert utált tartozni.
A lányok már az ajtóban toporogtak, amikor az anyjuk még mindig a tükör előtt vizslatta magát.
Barnabás fel-alá járkált a dolgozószobájában. Már egészen biztos volt abban, hogy megteszi, csak azt nem tudta, hogyan mondja úgy, hogy Nadia ne tudjon vagy ne akarjon ellenkezni. Melindának pedig csak utólag fogja elmesélni. Majd úgy mellékesen, mintha nem is lenne jelentősége. Titkolózni nem fog, de az sem mindegy, hogyan adja elő. Lazán és határozottan kell, mintha mi sem lenne természetesebb, hogy a nörsz a gyerekeivel együtt egy hetet a házukban tölt, amíg a felesége Olaszországban tartózkodik. Melindának meg kell értenie. Abból van sok pénzük, hogy ő sokszor egész nap, megszakítás nélkül dolgozik. Van ugyan pár alkalmazottja, de ha azt akarja, hogy soha ne csússzon hiba a gépezetbe, neki mindenen rajta kell tartania a szemét. Azt pedig úgy nem lehet, hogy közben a lányokra is figyel. Még ha tanítási idő lenne, talán bevállalná egyedül, de takarítani és a házat rendben tartani akkor sem tudná. Mindegy, előre nem idegesíti fel Melindát. Utólag meg már úgyis mindegy.
A konyhával kezdett aznap, mert az tűnt a legnagyobb feladatnak. Feltehetőleg előző este vendégei lehettek a magyar házaspárnak, mert túl sok tányér és pohár hevert szerteszét. Nadia nem értette, hogy Melindának miért nincs legalább arra igénye, hogy bepakolja az edényeket a mosogatógépbe. Hogy lehet ilyen koszos konyhába bejönni reggel? Az egész napot elrontja egy rossz kezdet. Ráadásul egy ekkora, csodaszép konyhát így elcsúfítani. Mit nem adna, ha egyszer ő is ilyenben indíthatná a napját. Frissen facsart narancslét, eperlekváros pirítóst reggelizne, utána pedig hosszan kávézna. A kép a fejében gyorsabb munkára ösztönözte, mert olyannak akarta látni a konyhát mielőbb.
– Kicsit komolyabb takarításra lesz szükség a héten – rázta fel merengéséből Melinda unott hangja.
A nő a nappalit és a konyhát elválasztó boltív falának dőlt.
– Olaszországba utazom a jövő héten. Szerintem Barnabás elbír a gyerekekkel, nem kell jönnie addig. Csak akkor, ha a férjemnek el kell mennie napközben, és nem tudja őket magával vinni. Dolgozz kicsit előre, ha kérhetem. Vasárnap pedig szeretném, ha beugranál lecserélni az ágyneműt és a törölközőket. Úgy is megfelel, ha beteszed a mosást, áthúzol mindent, és csak később jössz vissza leszedni, összehajtani a tiszta ágyneműt.
Nadia nem tudta, hogyan érezzen. Sértette, hogy a nő nem kér, hanem utasít, pedig nem az alkalmazottja, feketén dolgozik náluk. Melinda előszeretettel élt vissza kiszolgáltatott helyzetével.