Damian nem számított rá, hogy mindössze néhány nap alatt kideríti, hová menekült előle Nadia. Amilyen segítőkészek voltak az érintettek a szökésnél, pont olyan könnyen segítették hozzá a férfit a szükséges információhoz. Hiába tudták, hogy az egykori táncoktató mi elől menekült, mégis irigyelték. Hiszen Nadiának sikerült kiszakadni abból, amiben a többiek benne maradtak. Arról, hogy Damian a felesége után indul, Nadia anyja, és nörszöt a szigeten segítő család mit sem sejtett. Aki pedig tisztában volt vele, hogy mire készül a dühkitöréseiről elhíresült férfi, nem próbálta meg figyelmeztetni a kétgyerekes anyát.
A férfinak emberfeletti kitartásra volt szüksége a terve tökéletesítéséhez. Amit viszont Damian a fejébe vett, azt végre is hajtotta. Arról, hogy mi a szándéka, senkinek sem beszélt. Tudta, nem hinnék el, hogy képes rá. Afelől is biztos volt, hogy megpróbálnák róla lebeszélni, vagy esetleg szándékosan keresztülhúznák a számításait. A férfinak a testi és mentális erőn kívül sok pénzre is szüksége volt az elképzelése megvalósításához. Az ő lehetőségei azonban meglehetősen korlátozottak voltak, főleg, miután sürgette az idő. Tisztességes munkával soha nem tudta volna megkeresni azt, amit végül a munkahelye kirablásával szerzett meg. A biztonsági őrként dolgozó férfinak fél évébe tellett a tökéletes bűntény kidolgozása, és az új személyazonosság megszerzése. Neki is örök búcsút kellett intenie a hazájának, nem mert ott maradni. Attól, hogy a neve más lett, az arca a régi maradt. Bujkálni viszont nem akart egy életen át.
A pénz, a családja visszaszerzésének terve azonban Damian szemében eltörpült amellett, hogy vagy repülőre vagy hajóra kellett szállnia. A férfi ugyanis mind a vízen, mind a levegőben rettegett. Végül a komp mellett döntött, és a másfél napos hajóutat benyugtatózva töltötte a kabinjában. Az első éjszakáján a szigeten az autójában aludt. Nem mert addig vezetni, amíg úgy nem érezte, hogy teljesen kitisztult. A hosszú és kitartó munka nem csúszhatott el egy banánhéjon.
Melindával sokkal könnyebben ment a véletlen találkozás, mint hitte. Csak másnapra tervezte, hogy belebotlik a nőbe, de a sors ebben is, úgy, mint a terv többi részletében is a kezére játszott. Ettől függetlenül sikerült megőriznie a hidegvérét és a józanságát, egyetlen pillanatra sem tévesztette szem elől a célját. Arra készült, hogy a háziasszonyt győzködnie kell majd, de a nő azonnal elvállalta a villa falainak megfestését. Damian első pillantásra megkedvelte a láthatóan beképzelt modellt. Barnabástól viszont kirázta a hideg. Maga sem tudta, mi taszítja annyira a békés, kedves férfiban, de még a gyomra is összerándult tőle.
Rettegett, hogy a várakozás felemészti a türelmét. Gyöngyöző homlokkal, reszkető térdekkel követte reggelente Nadiát és a lányokat az iskoláig. Ujjai a körömrágástól kisebesedtek, fejbőrét pedig véresre vakarta idegességében. Újra és újra elfogta a kudarctól való félelem. Melinda pedig hiába húzta az időt, amennyire csak tudta, úgy tűnt túl gyorsan halad. Damian pedig nem végzett az előkészületekkel. A férfi végül úgy próbálta lelassítani Melinda munkáját, hogy beszélgetéssel tartotta fel. Kávét főzött a nőnek, és a ház újrabútorozásában kérte ki a véleményét. A nőt bosszantotta a locsogás. Gyanús lett neki a különös változás, amin Damian néhány hét leforgása alatt átment. Ettől függetlenül nem állt szándékában lerázni az idegesítővé vált ügyfelét. Kellett neki a munka és az idő, amit Rolanddal tölthetett legalább az online térben.
Azon a reggelen valami különös dolog történt. Amikor Nadia szokás szerint visszaért Melinda és Barnabás házához, Damiant ijesztő, fojtogató érzés kerítette hatalmába. A szíve hevesen verni kezdett, és úgy érezte, nem kap levegőt. Valami azt súgta neki, hogy ne hagyja ott a házat, maradjon még, és várjon. A férfi azonban képtelen volt rá. Attól félt, pánikrohama van, és hazament. Köszönés nélkül sietett el Melinda mellett, meg sem állt a fürdőszobáig. Befeküdt a kádba, fejét a párnázott támlára hajtotta, lehunyta a szemét, és várta, hogy megnyugtassa a meleg víz, ami szép lassan ellepte. Csak akkor zárta el a csapot, amikor az már a nyakáig ért.