Melinda örült a hírnek, hogy Roland a szigetre érkezik, bár aggódott, hogy esetleg lebuknak Barnabás előtt. Tartott egy esetleges cirkusztól, ami megijesztené a kislányokat. Kivételesen arra gondolt, hogy Nadia több időt tölthetne a gyerekekkel a házon kívül. Összeszámolta Damian tartozását. Ki akarta a férfival mielőbb fizettetni, mert egyre jobban idegesítette megrendelője állandó jelenléte és egyre különösebb viselkedése. Pedig már kezdte megkedvelni. Azt viszont, hogy újabban szinte mindig körülötte volt, nem tudta elviselni. Az alkotás csendet, nyugalmat igényelt, nem pedig társaságot. Úgy tervezte, kitalál valami ürügyet, hogy az egyetlen helyiséget, amely még hátra volt, már ne kelljen kifestenie. Szólni viszont csak akkor akart, ha az utolsó centig megkapott mindent. A titkos légyottokhoz Rolanddal pedig inkább bérelhető lakást keresett.
Egyáltalán nem gondolkodott azon, hogy Barnabás érzi-e, sejti-e. Miután a fotóssal való kapcsolata szinte kizárólag az online térre korlátozódott, fel sem merült benne, hogy valaki tudhat róla. Főleg nem a férje, aki az irodájában kuksol naphosszat. Terve ettől függetlenül nem volt a jövőre nézve. Nem gondolt bele, hogyan élnek majd továbbra is külön a szerelmétől és együtt a férjével, boldogtalanul. Szerette volna hátrahagyni az egész életét, de a lányokat nem akarta egy ekkora traumának kitenni. Túl nagy dolog volt ez ahhoz, hogy megpróbálja megoldani. Abban bízott, hogy majd jön valaki, aki megteszi helyette.
A táskájába tette a pénzt, amit Damiantól kapott. Néhány pillanatig gyanúsan méregette a férfit, aki egyik napról a másikra elegánsan kezdett öltözni, és végre fodrászhoz is elment.
– Mi ez a nagy készülődés Damian? – kérdezte szinte gúnyosan Melinda.
– A feleségemnek akarok tetszeni – válaszolta a megszokott, különös mosolyával a férfi.
– Olyanja is van magának? Ki gondolta volna – erőltette a viccelődést a nő.
– Bizony. Hamarosan a családommal fogok itt lakni…
– Remek – vágott közbe Melinda gyorsan, mielőtt Damian újra fecsegni kezd olyan dolgokról, amelyek az egykori modellt hidegen hagyták.
– Van egy kis dolgom, holnap találkozunk – a férfi sietve távozott.
Melinda várt néhány percet, majd ő is elhagyta a házat. A munkaeszközeit az utolsó szobába vitte, mintha azt is ki akarná festeni. Azt tervezte, másnap reggel a megszokott időpontban megjelenik, és zokogva előad valami történetet a beteg anyjáról, majd örökre eltűnik a férfi szeme elől. Melinda maga sem értette, miért nem mond egyszerűen nemet Damiannak, de valami azt súgta, ne tegye. Női megérzése azt diktálta, találjon ki valami nagyon jó ürügyet, különben meggyűlhet a baja a furcsa idegennel.
Reggel azonban nem jutott be a házba. Mire odaért, az épületet ellepték a rendőrök. Damiant ugyanis előző éjjel, egyetlen, jól irányzott lövéssel kivégezték. A takarítónő találta meg a hatalmas vértócsában fekvő férfit. Melinda nem gondolkodott sokáig. Miután megtudta, mi történt, azonnal elhagyta a helyszínt, és a bérelt lakásba sietett, ahol Roland várta.
– Megölték az ügyfelemet – a nő egyelőre nem tudta eldönteni, hogyan is érez.
Roland szorosan magához húzta. Majd finoman eltolta magától Melindát, és mélyen a szemébe nézett. Hüvelyujjával gyengéden simogatta kedvese csuklóját.
– Nagyon kikészültél?
Melinda kifejezéstelen tekintettel meredt maga elé.
– A házában vannak a kellékeim. A festékek, ecsetek, minden. Mi lesz, ha engem gyanúsítanak? – kérdezte síri hangon.
Roland megremegett.
– Van arra bizonyíték, hogy ott jártál? Kötöttetek szerződést?
– Dehogy. A fizetséget is készpénzben kaptam. Az ecsetkészletemben viszont lehet, hogy volt egy számla a nevemmel.
– És a fickó? Őt sajnálod?
Melinda vállat vont.
– Kicsit már idegesített, ma akartam neki megmondani, hogy nem dolgozom vele tovább. A halálát azért nem kívántam. Főleg úgy, hogy én is bajba kerülhetek. Szerinted jelentkezzek a rendőrségen? Úgyis megtalálják a holmimat.
– Eszedbe se jusson! Ha esetleg megkeresnek, mondd azt, hogy már hetek óta nem jársz oda. A festéket meg kedvességből hagytad ott, hogy be tudja fejezni a szobát. Az sem biztos, hogy foglalkoznak vele.
– Jó, úgy lesz, ahogy mondod. Én most teljesen össze vagyok zavarodva. Kinek árthatott az a fura figura?
Esteledett, mire hazaért. Messziről hallotta, ahogy a lányok a medencében játszottak az apjukkal. Barnabásban legalább meg lehet bízni. Leparkolta az autót a garázsban. Amint azonban kiszállt a kocsiból, kis híján megállt a szíve. A lengyel férfinál hagyott doboza a szokásos helyén, a kocsival szemközti polcon állt, annak minden tartalmával.