Roland életében először nem tudta, mitévő legyen. Fél füllel hallgatta a kopasz, ősz szemöldökű férfit, aki Damian lengyelországi életét részletezte a fotósnak. Onnantól, hogy Roland megtudta, kit is iktattatott ki puszta féltékenységből, gondolatai Nadia és a két kislány körül jártak. Álmában sem gondolta, hogy a férfi, akinek Melinda dolgozik, a nörsz férje. Azzal próbálta magát nyugtatni, hogy a bébiszitternek fogalma sem volt Damian szándékáról. Nadia nem tudta, hogy a férje mindent megtett, hogy jobb ember, apa és társ legyen. A fotós szerint egy olyan kapcsolatot, ahol az egyik fél fizikailag is bántotta a másikat, nem lehet már helyrehozni. Azok a sebek sosem múlnak el, a bizalmatlanság örökre megmarad, éket verve közéjük. Ettől függetlenül Melindának nem mondta el, amit megtudott Damian kilétéről. Akkor azonnal kiderült volna, hogy miféle sötét titkokat rejteget Roland a nő elől, akivel hátralévő életét akarta leélni.
A helyzeten az sem segített, hogy később Melinda is beszámolt a fotósnak Nadia különös viselkedéséről és arról, hogyan kerültek vissza kellékei a garázsba Damian házából.
– Nem rúghatsz ki valakit azért, mert gyanús! Meg kellene győződnöd előbb a tényekről – dorgálta meg szelíden Melindát.
– Már hogyne küldhetném el! Sőt. A családom biztonsága érdekében nem is tehettem volna másként. Mi van, ha egy hidegvérű gyilkost fogadtam be a házamba?
– Ne túlozz kérlek! Te is hallottad: valami maffia leszámolás történt. Nem hinném, hogy egy fiatal, törékeny nő lenne a végrehajtó vagy az, aki a parancsot kiadta.
– Nem tudhatod. Ráadásul nem is törékeny. Olyan izmos, hogy egy férfi is megirigyelné – duzzogott Melinda.
Roland ráhagyta. Nem akart jelentéktelen butaságokon vitatkozni a nővel, akit mindennél jobban szeretett. Nadia sorsa viszont egyre jobban aggasztotta.
Barnabás dühösen járt fel s alá a dolgozószobájában. Nem értette hogyan juthatott Melindának akkora ökörség az eszébe, hogy gyilkossággal vádolja Nadiát. Mérgében még azt is mondta az asszonynak, hogy ha olyan biztos a dolgában, menjen a rendőrségre, amiről jól tudta, hogy Melindának nem áll szándékában. A felesége nem akarta magát bajba sodorni. A férfi azért is haragudott, mert ő nem volt olyan találékony, mint a volt modell. Barnabás nem tudott titkos légyottokat szervezni, képtelen volt rá. Legszívesebben azonnal tiszta vizet öntött volna a pohárba. Azt akarta, hogy senki ne titkolózzon többet. Melinda költözzön össze azzal, akivel feltehetőleg hónapok óta csalja, ő pedig hadd éljen Nadiával végre. A négy kislány jól kijön egymással, és csak rajtuk, felnőtteken múlik, hogyan élik meg a szétválást.
Egyedül Nadia nem sejtett semmit. Őt csupán nyugtalanító érzések kerítették időről időre hatalmukba. Azt, hogy az egyik legjobban fizető munkája szűnt meg, nem csak a pénz miatt sajnálta. Pontosan tudta, hogy Barnabás nem fog érte küzdeni, és ha Melindának úgy kényelmes, nem fogja elhagyni a feleségét. Csak abban bízhatott, hogy a volt modell olyan szerelmes, hogy még a biztos jólétet is feladná a titokzatos férfiért.
A nörsz álmatlanul forgolódott az ágyában, és bár a kopogás halálra rémítette, nem lepődött meg. Tudta, hogy az a valami, ami nem hagyja nyugodni már hosszú ideje, előbb vagy utóbb testet ölt. Reszketve nyitotta ki az ajtaját.
– Ne bántsa a gyerekeimet – suttogta falfehéren, remegő ajkakkal a símaszkos férfinak, aki mutatóujját a szájára helyezve jelezte Nadiának, hogy maradjon csendben. A nörsz könnyeit nyelve bólintott.
A férfi ekkor egy nagy méretű hátizsákot tett a küszöbre.
– A férjét baleset érte és meghalt. Fogadja őszinte részvétemet. Ez maradt utána – intett fejével a táska irányába.
Már pirkadt, mire Nadia magához tért annyira, hogy felfogja, mi történt. A konyhaasztalnál ült, és egy pohár vizet szorongatott a kezében anélkül, hogy egy kortyot is ivott volna belőle. Felállt, majd lassan, mintha attól félne, hogy valami előugrik belőle, elindult, hogy megnézze, mi van abban, amit a símaszkos neki adott. Összeugrott a gyomra, ahogy a derengő fényben meglátta az elnyűtt, leszakadt oldalzsebű hátizsákot. Sok évvel ezelőtt ő vette Damiannak.
Rémülten térdelt a pénzkötegek felett. Az ő férje csóró volt világ életében. Mégis honnan lett volna neki ennyi pénze? Hogy került a szigetre? Ha pedig Damian valóban ott járt, miért nem kereste fel? Ekkor eszébe jutott az érzés, amikor azt hitte többször is, hogy követik. Lehet, hogy a férje volt az? Nem képzelődött, hanem tényleg követte valaki? Ráadásul a férje? Teljesen összezavarodott, és fogalma sem volt róla, hogy kivel beszélhetné meg.