A legyező. Bár nála lenne a legyező. Akkor beosonna a fedélzeti vécébe, és pár percig hűtené az arcát. Mit az arcát! Kibújna abból a szörnyű, ezüst, műanyag kezeslábasból, és úgy legyezné magát. Sőt, előtte még a melltartóját is levenné, hadd élvezzék a mellei is a szabad levegőt. Kevés vízzel meglocsolgatná magát, és olyan sebességgel mozgatná a kis csipke tárgyat, minta az élete múlna rajta. Talán a bugyiját is lejjebb tolná. Épp csak annyira, hogy a fenekét is érje egy kis szellő meg pár csepp víz.
Lehunyta a szemét, és úgy álmodozott arról, hogy a repülőgép mosdójában bokáig tolt ruhában, félig lehúzott bugyival és melltartóval legyezi magát. Adél pár napja még Palival képzelte el magát, amint vadul szeretkeznek, miközben bankjegyek hevernek mindenfelé a hatalmas hálószobában. De Pali már nem fog vele szexelni. A tehetős férfi már régen is csak harminc alatti nőket vitt ágyba, ötveneseket nem.
Adél több mint tíz évet letagadhatna. Általában meg is teszi. Ha érzi egy férfin, hogy sokat nem várhat tőle, harmincnyolcnak mondja magát. Napi két óra edzés és három liter víz megivása mellett nem is néz ki többnek. Sem ő, sem a bőre. Mégsem akar összejönni.
Azóta nincs sikere a férfiaknál, amióta másodszor is elvált. Pedig a két házasság között még a lábai előtt hevertek a férfiak. Miután azonban megtudta, hogy Dénes megcsalta, minden elromlott. Mintha csak a homlokára lenne írva, hogy nem elég jó. Már az sem akar összejönni, hogy rendszeresen ágyba bújhasson valakivel. Örül, ha félévente sikerül egyet felvinnie a lakására. Aztán az is vagy jól sikerül, vagy napokig rázza a hideg az undortól. Pali meg…
A barátnője ötlete volt, hogy utazzon el Tenerifére. Szerinte ugyanis tele van a sziget pénzes turistákkal, akik csak arra várnak, hogy kalandba keveredjenek egy jó nővel. Márpedig Adél jó nő. Ráadásul feltűnő is, könnyű kiszúrni a tömegből. Szinte kizárólag ezüst színű ruhát hord. Vastag ezüst (színű) ékszerekkel díszíti magát. Természetesen a táskája és a cipője is ezüst. Adél meggyőződése, hogy ez a szín önkéntelenül a gazdagságot és az eleganciát juttatja a másik eszébe. Aki meglátja, biztos benne, hogy Adél tehetős, finom úrinő. Egy gazdag üzletember tekintete pedig egészen biztosan hamarabb akad meg rajta, mint egy olyanon, aki farmert és pólót hord.
A fene gondolta, hogy ilyen dög meleg lesz ezen a tetves repülőn. Kigyullad a lámpa, amely jelezte, hogy be kell kapcsolni az öveket. Naná, hogy pont most nem lehet felállni, amikor patakokban folyik a víz a hónalján és a tarkóján. El fog ájulni, ha nem jut ki sürgősen a mosdóba. Összeszorított a szemhéját. Elképzelte, hogy ő egy hercegnő, és egy ezüst hintóban ül Palival. Éppen bálba tartanak, és kicsit rázós az út. Persze hogy rázós, hiszen macskaköves. Pali érzékien simogatja a kezét, és a fülébe suttogja, hogy kívánja.
– Jól van asszonyom? – kérdezte aggódó hangon a stewardess.
Adél összerezzent.
– Igen, minden rendben, csak fontos lenne kimennem a mosdóba.
– Most nem állhat fel – válaszolta, majd elbizonytalanodott –, vagy nagy a baj? Hozzak egy tasakot? Vagy más jellegű…
– Nem, semmi ilyesmi – vágott a szavába türelmetlenül Adél.
Más se hiányzik, hogy valaki azt higgye, hasmenése van. Egy olyan elegáns, finom nőnek, mint ő.
– Hamarosan kimehet. Megígérem, hogy biztosítom önnek az elsőbbséget. Nem lesz semmi baj.
Adél arca kigyúlt, de lenyelte a választ. Végül is az csak jó, ha ő mehet be először. Talán kevésbé lesz vizeletszagú a fülke.
Sietve szedte lépteit a kijárat felé. Az időjárás előrejelzés húsz fokot mondott, ami nem rossz. Az kellemes, tavaszi hőmérséklet. A buszok pedig feltehetően légkondicionáltak. Türelmetlenül előzte meg az előtte totyogó nyugdíjas házaspárt, és szinte kiugrott a fotocellás ajtón az épületből. A forró, perzselő levegő úgy csapta arcon, mint egy jól irányzott vaslapát. Egy darabig értetlenül meredt a körülötte lévő, nyári ruhába bújt járókelőkre. Sírhatnékja támadt. A kezeslábas pedig könyörtelenül szorította. Elgyötörten állt be a negyvenes buszra váró, hosszú sorba. Ha Pali még élne, biztosan küldene érte egy taxit.