A veszekedést senki sem tudta komolyan venni, noha feltehetően az volt. Még Ludmilla, a házsártos, idős, német asszony kiváló minőségű, svájci fogsora is előbukkant a néma nevetéstől, amint az emeleti ablak mögül figyelte az eseményeket.
Dajana és Ted kapott hajba valamin a medence partján. Dajana fejhangon mondta a magáét szlovákul, a férfi pedig felváltva szitkozódott spanyolul és angolul. Annak ellenére, hogy egyik sem beszélte a másik nyelvét, úgy tűnt, tökéletesen megértik egymást hadakozó karjaik, ingerült mozdulataik segítségével.
Ludmilla csak a kisfiút, Fabiant sajnálta. Elsősorban amiatt, hogy azt a két hülyét kell hallgatnia, illetve, hogy a szülei úgy költöztek el egy szigetre, hogy gyakorlatilag nem tudják magukat megértetni. Azért, hogy a könnyeit nyeldeste némán, nem szánta. Sőt, remélte, hogy a csörte a nap hátralévő részében elveszi Fabian kedvét a hangoskodástól.
Emily bezzeg, akinek feltehetőleg semmi köze nem volt az egészhez, úgy visított, mintha a haját húznák, ami persze csak olaj volt a Ted idegrendszerében keletkezett tűzre. Ludmilla kivételesen ezen is mulatott, de csak azért, mert látta, hogy a férfi egyre vörösebb a dühtől.
Carlos hezitált, hogy beleavatkozzon-e a vitába vagy sem. A maga nyugalma érdekében szeretett volna beállni közéjük villámhárítónak, de nem fűlt a foga hozzá. Épp lefőtt a kávéja, még langyos volt a fánk, amit Maria José frissen sütött ki aznap reggel. Attól félt, minden kihűl, mire elcsendesedik a lakópark. Tett egy tétova lépést a medence irányába, majd inkább helyet foglalt a kerti székében úgy, hogy mindent jól lásson.
Ludmilla megrémült, amikor észrevette a vitatkozók felé induló Carlost. Nehogy már elrontsa ezt a jó kis cirkuszt! Tart, ameddig tart, de akkor is vicces, ahogy a két bolond hadonászva kiabál. Végül Ted vegyes nyelvű válaszaiból a nyugdíjas asszony összerakta a képet.
Vanda, Emily hat éves nővére és Fabian vízibombákat szerettek volna készíteni. Mivel az apró lufik nagy szemeteléssel járnak, az anyukák nem járultak hozzá. Fabian végül kifundálta, hogy jobb híján, literes zacskókat töltsenek meg vízzel, és azt dobálják egymásnak. A dobálás végül vad kergetőzésbe torkollt, és a játék hevében az egyik zacskó Ted nappalijában landolt. Miután a nejlon nem szakadt szét, Dajana szerint nem kellett volna a férfinak annyira felfújnia a dolgot. Ted persze azzal érvelt, ami akár meg is történhetett volna. Nyilván ez utóbbit Fabian anyja már nem értette, csak mutogatta, hogy a zacskó ép, még a padló sem lett vizes.
Ludmillának megérte kivárni a végét. Végül Dajanánál pattant el a cérna. Egy pillanatra elnémult, majd dühösen felhúzta a vállait, és Tedhez vágta a zacskót. A mozdulata elárulta, hogy először az arcába akarta csapni, de szerencsére meggondolta magát, és a férfi mellkasán landolt Vanda vízibombája. Utólag Dajana is áldotta a reflexet, ami megállította a kezét. Bele sem mert gondolni, mi lett volna, ha Ted szemüvegét találja el, és az esetleg el is törik.
Vanda eközben jobbnak látta elbújni, az anyja pedig úgy tett, mintha észre sem venné, mi folyik a teraszával pontosan szemben. Tednek kivételesen igaza volt, neki pedig nem volt kedve bocsánatot kérnie. Különben is, Ted megérdemelte, hogy Dajana hozzávágja azt a vízibombát. Kár, hogy akkor sem repedt szét az a hülye zacskó.