Peterben az ölelése volt a legjobb. Izmos karjaival úgy ölelte át Karent, mint egy védelmező őrangyal. Jól esett belesimulni, kicsit hozzábújni, és mélyen belélegezni az öblítő, a parfüm és a bőre illatának varázslatos keverékét.
Ferdinandnak sosem volt ilyen jó illata. Karen fiúja ki nem állhatta az erős szagokat. Elmondása szerint irritálták a nyálkahártyáját. Szóba sem jöhetett sem az öblítő, sem a kölni. A tusfürdő is kizárólag bőrkímélő, illatmentes lehetett. Karen megszokta az évek során, és mivel szerette Ferdinandot, elnézte ezt az apróságot neki. Főleg, miután ők hárman sülve-főve együtt lógtak már az egyetem alatt is. Így aztán, ha a lány arra vágyott, szorosan megölelte a barátját, és szippantott kettőt, hármat Peter aromájából.
– Keresek én neked valami rendes lányt – mondogatta időnként Karen Peternek, akinek sosem volt szerencséje a szerelemben.
Kapcsolatai nem tartottak tovább néhány hónapnál vagy egy-két éjszakánál. Karen sokszor hangoztatta, hogy Peterhez egy igazán különleges nő illene. Olyan, aki szép, elbűvölő, okos és jó üzlettárs is lenne.
Még az egyetem alatt indította el a két legjobb barát, Peter és Ferdinand a közös vállalkozásukat. Kisebb számítástechnikai eszközöket adtak bérbe, eleinte a diákoknak. Később bővült a termékpalettájuk, és végül üzlethelyiséget béreltek az egyetemi város egyik frekventált részén. Karen feladata lett a papírmunka, illetve a marketing, bár utóbbit saját bevallása szerint a legkevésbé sem élvezte.
Karen imádta ezt a triót. Büszkeséggel töltötte el, hogy mindig mindenhol két jóképű fiatalember társaságában jelenik meg. Az egykor vézna, kölyökképű Peter a sok sportnak köszönhetően magabiztos fellépésű, izmos férfivá érett. Igaz, legbelül ugyanaz a félénk lélek maradt, aki a ráakaszkodó, nagyszájú fiatal nőkkel egy idő után nem tudott mit kezdeni. Ferdinandot finom vonásainak köszönhetően néhány évig rendszeresen foglalkoztatták modellügynökségek. Miután felszedett pár kilót, és az arca is pufókabb lett, ez a kereseti lehetőség megszűnt.
***
Valami nem stimmelt az üzletben tébláboló, farmeringes, copfos lánnyal. Karen nem tudta eldönteni, hogy egy tinivel vagy egy felnőttel van dolga. Tizenöt és huszonöt között bármennyi lehetett a fura, fogszabályzós jelenség.
– Tudok segíteni? – kérdezte a farmeringestől.
– Nem, köszönöm. Várok valakit.
– Itt? – döbbent meg Karen.
A másik válasz helyett mosolyogva bólogatott.
Karent különös, rossz érzés kerítette hatalmába.
– Ferdinandot?
– Nem.
A válasz gyomorszájon vágta. Még maga is meglepődött, mennyivel jobban örült volna, ha az idegen az ő párja nevét mondja.
– P-Petert? – nyögte.
Ismét bólogatás volt a válasz. Na meg egy egész arcot betöltő mosoly.
Karen elszédült.
Peter csak egy pillanatra lépett be az üzletbe. Csak annyira, hogy megfogja a copfos rövidre vágott körmű kezét.
– Csövi – intett Karennek, aki meg sem tudott szólalni, csak felvonta a szemöldökét.
– Azt. Csövi – morogta.
Ezúttal könyékig feltűrt ujjú, kockás pamutinget viselt a lány. Magabiztosan simította fel a matricát az ajtóra.
– Ez meg mi? – kérdezte felháborodva Karen a lány mögött elégedett képpel álldogáló Petert.
– Zoenak elképesztő ötletei vannak – ujjongott csillogó szemmel a fiatalember.
– És mégis mikor akartad ezt velem megbeszélni?
Peter értetlenül meredt Karenre.
– Tegnap éjjel találtuk ki, és Ferdinand szerint is tökéletes az új logó. Zoe pikk-pakk megálmodta, megrajzolta, és már itt is a matrica. Állati jó!
– Azt sem tudom, ki ez a lány, be sem mutattad még, de már ő tervezi a logót?
– Karen, Zoe. Zoe, Karen – zárta rövidre Peter. Karen nem hitt a fülének.
Zoe megszeppenve hallgatta a feszült szóváltást.
Mire Karen a bárba ért, már „mindhárman” túl voltak az első italukon. A két barát éppen hangosan nevetett valamin, Zoe pedig szégyellősen forgatta a poharát az asztalon. Alig észrevehető sminket viselt, és ezúttal csinos, ujjatlan kezeslábasba bújt. Formás válla felbosszantotta Karent. Pontosabban a rajta pihenő kéz zaklatta fel a magát kirekesztettnek érzett lányt. Karen nem tudta levenni a szemét a vállat gyengéden cirógató hüvelykujjról, amely időnként játékosan a kezeslábas pántja alá bújt. Nem tudta nem észrevenni a pírt, amely ilyenkor elöntötte a finom, hosszú nyakat.
– Csövi Karen – veregette vállon búcsúzóul Peter.
– Csövi…
Nem volt ölelés. Nem volt több illatos, finom, erős ölelés. Karen néhány hétig még bizakodott, hogy ez a kapcsolat is, csakúgy mint az eddigiek, hamar véget ér. Másfél hónap elteltével már minden porcikája tudta, hogy Zoe marad. Pedig nem volt sem különleges, sem gyönyörű. Csak szerette Petert és piszok jó marketinges volt.