A tűző napon Linda, fejét keresztbe rakott karján pihentetve, hasalt a fürdőlepedőn. A fekete homok szinte izzott körülötte. Csak azért nem ment bele a hűs vízbe, mert ahhoz legalább tíz métert kellett volna megtennie a forró parton. Futva még elviselhető, de ő nem szaladgál. Elmúlt negyvenöt, nem fog csitri módjára viselkedni.
Előkotorta a táskájából a naptejet.
– Hagyd csak, majd én – vette ki kezéből villámsebességgel a férje.
Linda összeszorította a fogát. Tudta, mi következik, és már előre berzenkedett.
A férfi lassan, magasról csurgatta a fehér ragacsot a már pirosra sült hátára. A nőt tetőtől talpig megrázta az undor. Peter átéléssel, érzékien kenegette a felhevült testet. Linda belefúrta arcát a törölközőbe. Ki nem állhatta, amikor a férje naptejet tapicskol szét rajta. Eleve azt sem szerette, ha Peter hozzáért, amit rendes körülmények között alig engedett meg neki. Pontosabban kicsusszant a kezei közül, amikor a férje fogdosni próbálta. Legalábbis Linda így élte meg a közeledést.
– Mmm – búgta Péter.
Linda összerezzent. Csak legalább ne nyöszörögne!
Megkönnyebbült, amikor végre az egész hátát naptej borította. Peter visszateheti azt a nyüves flakont a táskába, és nyugton maradhat. Ám a férjének még nem volt kedve abbahagyni a kényeztetést. Otthon nem simogathatta kedvére, itt viszont nem merte lerázni magáról a felesége. Így aztán a fürdőbugyi alól kilógó feneke partját vette kezelésbe. Lindát elöntötte a méreg.
Felemelte a fejét, hogy leteremtse Petert, ám közben észrevette, hogy nem messze tőlük egy nő őket nézi. Nem is akárhogy. Látszott rajta, hogy szívesen lenne Linda helyében.
„Irigykedsz, mi?”
Felkönyökölt. Mosolyogva, mintha élvezné, hátra pillantott a férjére, majd kihívóan az őt bámuló nő szemébe nézett?
„Látod, milyen jó nekem?”
Petert még mindig megnézik a nők. Persze, azt nem tudják, hogy a jó kiállású férfi egy lusta disznó. Aki folyton azon kesereg, hogy milyen hamar véget ért a sportolói karrierje. Na, és akkor mi van? Nyavalygás helyett kicserélhetné a villanykörtét, megszerelhetné a csapot vagy végre beüzemelhetné az öntözőrendszert a kertben. Ehelyett nézi a sportközvetítést és mindenkit ócsárol. Mert ő annak idején sokkal jobban csinálta. Ja, persze.
Linda óvatosan a nő felé kukucskált. Unta már a színjátékot, és szeretett volna végre rászólni a férjére. A bámészkodó azonban köszönte szépen, élvezte a műsort.
Peter nem is lehetett volna boldogabb. Keze lejjebb kalandozott, és a combokat kezdte kenegetni a ragadós rettenettel. Linda összeszorított fogakkal erőltette magára a mosolygást.
„Menj már innen a fenébe! Ússzál vagy mittudomén!” Remélte, a nő megérzi a gondolatait. Az azonban vidáman ringatta jobbra-balra a lábfejét, és cinkos vigyorral figyelte Peter gondoskodását.
A helyzetet tovább rontotta, hogy a férfi kiszúrta a lelkes közönséget. Kicsit arrébb helyezkedett, hogy rajongója jobban láthassa, miként bánik ő, Peter azzal, aki a keze közé kerül. Sok esély nem volt rá, hogy a néhány méterrel arrébb napozó nő pályázzon egy lelkes ágyas szerepére, de ugye, sosem lehet tudni.
„Mennyivel egyszerűbb lett volna bekenni magam mielőtt eljövünk, és otthon hagyni azt a szart!”