Bernard türelmetlenül dobolt ujjaival a fekete márvány konyhapulton. Időnként a telefonja képernyőjére koppintott, hogy lássa, mennyi az idő.
– Mikor indulunk? – kérdezte halkan Noud.
– Pontban fél nyolckor. Akkor mindenki vacsorázik. Vagy elkezdi vagy éppen befejezi, de biztosan a gyomrával foglalkozik. Még Ted is ráfordul egy diétás kólára meg pár szem datolyára ilyenkor.
Noud elvigyorodott.
– Elképesztő vagy.
– Te is.
Noud szégyellősen elpirult. Már éppen szóra nyitotta volna a száját, amikor Bernard felkapta a telefonját a pultról.
– Indulunk. Itt az autó.
A ház előtt egy mindenféle jelzés nélküli, kopott, ezüst színű kocsi várt rájuk. A két kisebb sporttáskát az ölükbe vették, hogy minél gyorsabban, minél kisebb feltűnést keltve szálljanak be. Noud még gyorsan ellenőrizte az útleveleiket.
– Arra nem lesz szükség – közölte Bernard.
– Hogyhogy?
– Nem mondtam, hogy elhagyjuk a szigetet.
– Nem arról volt szó, hogy el kell tűnnünk egy időre?
– De igen.
– Akkor meg?
– Majd megbeszéljük – intett szemével ingerülten a sofőr felé Bernard.
Az autó néhány perc múlva leparkolt egy óceán partra néző apartman tömb előtt.
– Ez most komoly? A városban maradunk? – értetlenkedett Noud.
Társa nem válaszolt. Kivett a táskájából két hawai mintás inget, két szalmakalapot, két szivárvány színű, tükrös üvegű napszemüveget és kagylóból készült nyakláncokat.
– Nyaralunk egy kicsit – vigyorgott Bernard.
Noud kelletlenül megforgatta a szemét, majd szó nélkül magára vette a bazári kacatokat, amelyeket normális körülmények között meg sem érintett volna.
Ted összenyomta a kólás dobozt. Összerezzent, ahogy a reccsenés visszhangzott a konyhában. Valami nem stimmelt. Ideges léptekkel körbejárta a házat, miközben feszülten figyelt minden neszre. Valami nagyon nem volt rendben. Bement a fürdőszobába, és kipiszkálta a fogai közé szorult datolyahéj darabot. Nem tudta pontosan, hogy mi változott meg, de baljós előérzete támadt. Meredten nézte magát a tükörben, mintha csak a saját szeméből akarná kiolvasni a választ.
Alig várta, hogy fél tizenkettő legyen, és Heidivel üldögéljen a medence partján, ugyanakkor a nyugtalanság, ami úrrá lett rajta, belezavart a kellemes izgalomba. Pedig muszáj lesz összeszednie magát addig, mert ilyen lehetőség nem sűrűn adódik. Ki kell faggatnia azt a csitrit neki is. Az a minden lében két kanál Carlos nem járhat folyton előtte egy lépéssel.
Carlos idegességében újra nekiállt, hogy lesúrolja a grillezőt. Muszáj volt valami ütemes mozgást végezni ahhoz, hogy kicsit lenyugodjon. Az a baromarcú Ted nem bír magával. Micsoda grál lovag! Na, majd belezavar ő abba a cigarettázásba. Nem is akárhogyan! Olyan csavart rak ő ebbe a történetbe, hogy a szódásüveg szemüvegesnek egy életre elmegy a kedve a leskelődéstől meg a gyerekek faggatásától. Önelégülten vigyorgott. Végre összeállt a mesterterv, hogyan üssön két legyet egy csapásra. Kiötölte, hogyan lehetetlenítse el az összes ellenfelét egy jó húzással. Ledobta a kezéből a súrolót, és elégedetten csapta össze a kezét. Nem is vesztegette az időt. A következő pillanatban már különös szomszédai, Noud és Bernard teraszának üvegajtaján dörömbölt.