A düh egy szempillantás alatt száguldott végig Ted testén. Minden izma remegett. Ez a nyomorult Adrian áll Viktoria üzenetének hátterében – efelől semmi kétsége nem volt! Egyáltalán nem érdekelte, miért tette, vagy mi késztette erre a szlovák férfit. Viktoria tiszta, ártatlan lélek. Egy valódi arisztokrata, ez minden mozdulatán látszik. Ahogy eszik, ahogy felemeli a poharat… Még a szilveszteri részegsége és az a túlfűtött tánc is eleganciát sugallt. Mások persze nem így gondolták, de ugyan kit érdekelnek mások? Csak ők ketten számítanak!
Majd ő leleplezi ezt a kis senkiházi alakot, Viktoria pedig örökké hálás lesz érte. Talán annyira felizgatja majd a hír, hogy a pillanat hevében Ted ölében keres vigaszt. Vadul, fékezhetetlenül szeretkeznek majd. Később, mikor elcsitulnak, megbeszélik, hogy ezt nem tehetik meg Günterrel szemben. Már, ami Viktoriát illeti. Egy ideig próbálnak távol maradni egymástól, de a kettejük között izzó vágy olyan elementáris erővel tör rájuk, hogy képtelenek lesznek bárki más érzéseire tekintettel lenni. Egy langyos hajnalon aztán felkerekednek, és végleg elhagyják a szigetet. Elszöknek valahová, jó messzire, ahol senki sem találhat rájuk…
Adrian nem mert egy szót sem szólni. Még a lélegzetét is visszafojtotta, nehogy megzavarja Tedet. Attól félt, elég egy rossz mozdulat, és az eszelős tekintetű férfi emberfeletti dühvel ront rá. Már rég megbánta, hogy egyáltalán becsöngetett a szódásüveg-szemüveges alakhoz. Főleg úgy, hogy pontosan tudta: Ted életében nem venne tőle, vagy bárki mástól, vízszűrő berendezést. De semmit mást sem.
Félelemmel telve figyelte, ahogy a rá szegeződő, gyűlölettől villámokat szóró tekintet hirtelen elréved, majd pár másodperccel később ellágyul. Adrian szíve egyre hevesebben kalapált. Főleg amikor látta, hogy Ted arcáról eltűnik a feszültség, és helyét valami egészen furcsa, szinte kisfiús pír veszi át. Minél előbb el akart tűnni a házból. Magában elszámolt negyvenig, majd fejvesztve rohant az ajtó felé. Teljes erőből lenyomta a kilincset, és futásnak eredt, ahogy csak a lába bírta.
Mire Ted felfogta, hogy Adrian otthagyta, a szolvák férfi már a saját házában volt. A szódásüveg-szemüveges egy ideig bosszankodott, amiért hagyta Adriant elmenni. Végül belátta: úgysem ment volna vele semmire. Az a sunyi gazember úgyis tagadott volna mindent. Különben is. Nem kell neki semmilyen bizonyíték. A fickó jó eséllyel belezúgott Viktoriába. Ha ez igaz, akkor még az is lehet, hogy a Macskanő valós veszélyben van. Aki ilyen aljasságra képes puszta rajongásból, attól bármi kitelik. Csak egyetlen dolog számít: Viktoriát meg kell védeni attól a kiszámíthatatlan alaktól.
Ismét elfogta a kétség. Mégis hogyan ártalmatlaníthatná Adriant? Képes lesz rá egyedül? Idegesen megrázta a fejét. Lassan, mintha lábaira ólomsúly nehezedne, felballagott a lépcsőn a hálószobájába. Leroskadt az ágy szélére, majd eldőlt, mint egy zsák.
Miért kérdőjelezi meg saját magát? Mi az, hogy egyedül? Hogy máshogy? Világéletében kizárólag magára számíthatott. Soha nem volt társa. Semmilyen értelemben.
Reszketett. Tessék, egy újabb dolog, ami mostanában gyötri. Ez a nyomorult reszketés. Még a fogai is csattognak időnként, olyan kegyetlenül rázza a hideg. Felhúzta a lábát, magzatpózba gömbölyödött. Össze kell kapnia magát. Egy roncs nem képes sarokba szorítani egy alattomos kis férget, nem tudja elűzni onnan, ahol nincs helye. Pedig pontosan ez a cél. Nem kevesebb. Adriannak el kell tűnnie a komplexumból. Végleg. És ő, Ted, gondoskodni fog róla, hogy ez minél hamarabb megtörténjen. Most lehet, hogy reszketve kuporog az ágyán, de ez csak egy rövid ideig tartó állapot. Nem tarthat örökké. Ad magának néhány órát. Utána felállít egy sziklaszilárd stratégiát. Egy alapos, minden részletre kiterjedő mestertervet, hogy semmilyen apróságon ne csússzon el. Két hét. Ennyi elég lesz, hogy eltakarítsa ezt a nyomorultat. Addig pedig egy pillanatra sem veszi le a szemét Viktoriáról. Minden lépését őrzi mostantól. Amint a reszketés alábbhagy, és nem kocognak össze a fogai végre. Belemart a takaróba, hogy magára húzza. A teste azonban túlságosan nehéz volt ahhoz, hogy kihúzza alóla a paplant. Pedig rohadtul fázott. A kézfeje sem akart már engedelmeskedni, úgy elgémberedett a hidegtől…