Dajana, arcán büszke mosollyal suhant át az udvaron. Mintha az, hogy Viktoria szívességet kért tőle, valamiféle kitüntetés lenne. Az pedig, hogy a küldetést alig néhány óra alatt sikeresen teljesítette, határtalan boldogsággal töltötte el.
A hűvös, távolságtartó német asszony Dajana elképzelése szerint nemigen támaszkodott másokra. Feltehetőleg őt sem bízta volna meg ilyen fontos dologgal, ha nem szorongatja meg egy kicsit. Dajana azonban kemény játékos a saját sportjában, és senkinek sem lenne szabad alábecsülnie. Még egy olyan nőnek sem, mint Viktoria, aki igencsak magasan hordja az orrát. Legalábbis olyankor, amikor nem szorítják sarokba.
Dajana büszkesége némi önelégültségbe csapott, ahogy újra lejátszotta maga előtt a jelenetet, amikor meglepte barátnőjét azon a forró délelőttön, a medence partján. Aznap Pauline nem tartott velük, mert halaszthatatlan veszekednivalója akadt Robbal, a férfi újabb, többhetes külföldi útja miatt.
– Egyszer én is megcsaltam Adriant – közölte minden különösebb bevezetés nélkül Dajana.
Viktoria nem reagált, csak mintha az arcába húzott, széles karimájú szalmakalap rezdült volna meg.
– Még otthon, Szlovákiában – folytatta zavartalanul.
Közben egy pillanatra sem vette le a szemét Viktoriáról. A német asszony, megérezhette Dajana türelmetlen várakozását.
– Hmm – búgta.
– Egy másik városban találkozgattunk – révedezett Dajana. – Úgy tartottuk biztonságosnak, ha mindkettőnk otthonától távol randizunk.
– Hmm – dúdolta Viktoria egyetértő hangon.
– De talán neked van igazad – elmélkedett Dajana. – Szerintem is reflektorfényben kell rejtőzködni. Csak én nem vagyok elég bátor hozzá – kuncogott. – Na, nem mintha nekem itt bejönne bárki is – tette hozzá sietve.
Viktoria kimért mozdulattal feljebb tolta a kalapot, majd lassan Dajana felé fordította az arcát. Szeme összeszűkült, ahogy megpróbált barátnője velejéig látni.
– Mióta tart? – vitte be az utolsó ütést Dajana.
– Most miről is van szó? – kérdezte puhán Viktoria.
– Rólad és Tedről. Ugyan… ha nekem feltűnt, mindenki másnak is…
Viktoria nyugalmat erőltetve egyenesedett fel a napozóágyon, de kipirult arca, és remegő orrcimpája elárulta. Daja elégedetten konstatálta, hogy jó nyomon jár.
– Dajana, kérlek… csak nem gondolod…
– Ó nem, nem gondolom – vágott a szavába Dajana. – Többször is láttam, hogy éjjel beosonsz hozzá. Mostanában nem vagyok valami jó alvó.
– Igazán? – kérdezte nyersen Viktoria. – És nappal? Nappal mi a helyzet?
– Hogy érted?
– Gondolom, ha éjjel olyan ügyesen kifigyelted, hogy bejárok Tedhez, akkor nappal is láthattál, amikor beugrom hozzá.
Hűvös, kék tekintetét Dajanáéba fúrta. A szlovák nő ledermedt.
– Vagy arra nem gondoltál, hogy esetleg a dugáson kívül mást is csinálhatok egy lakótársunk házában? Mondjuk azéban, aki éppen ápolásra szoruló beteg? Vagy úgy! Azt nem szúrta ki a sas szemed? Ted hiánya fel sem tűnt neked, csak az én jelenlétem? Amiről, természetesen, a férjem, Günter pontosan tud.
A szégyen forró hulláma már épp elöntötte Dajanát, amikor észrevette Vikoria görcsbe szorult lábfejét.
– Miért nem fogad ápolót? Miért te jársz hozzá munka és család mellett? – kérdezte óvatosan, mintha valóban aggódna. Tekintete fürkészőn járt Viktoria lábfeje és egyre sápadtabb arca között.
– M-mert… – dadogta. – M-mert… anyagilag megszorultunk.
Dajana szemöldöke a homlokáig szaladt. Nocsak! Az úri nép pénzügyi gondokkal küzd? Olyannyira, hogy egy lehetetlen alakot kell ápolnia? Ez aztán az évszázad híre!
Hiába próbálta empátiával megtölteni a szívét, az elméjében a káröröm vette át az irányítást. Sejtjei örömtáncba fogtak: Nem ők a legszerencsétlenebbek a komplexumban többé!
– Nézd, drágám – élénkült fel hirtelen Viktoria is –, ez nagyon kínos helyzet számomra, de történt valami, ami átmeneti pénzügyi nehézséggel jár. Belefogtunk egy szálloda felvásárlásába, és egész egyszerűen minden pénzünket elvitte. Még a fizetésem is arra megy el, így kénytelen voltam Tedet elvállalni. Günternek is van mellékállása, de arról már igazán nem beszélhetek.
Viktoria egyre nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb lett. Dajana teljesen összezavarodott. Már nem tudta eldönteni, hogy ilyen jól megy barátnőjének a hazudozás, vagy esetleg tényleg igazat mond. Mivel alapvetően vagyonos család, még akár hihető is, hogy ekkora fába vágták a fejszéjüket. Ha ez a helyzet, akkor viszont érdemes még szorosabbra fűzni a barátságot.
– Be ajánljalak takarítani? – kérdezte lelkesen.
– Ó nem, köszönöm. Ted minden energiámat felemészti, és igen jól megfizet.
– Értem – súgta Dajana, és szeretettel megsimogatta Viktoria vállát. – De ugye tudod, hogy bármiben számíthatsz rám?
Viktoria arcán különös mosoly suhant át.
– Tudom… és – kezdte bátortalanul – lenne is itt valami.
– Mondd – lelkesült fel Dajana.
– Noud és Bernard nagyon furcsán méregetnek. Szerintem ők is azt hiszik, hogy viszonyom van Teddel. Ha úgy alakul, megtennéd, hogy tisztázol náluk? Nem úgy direktben – tette hozzá sietve –, hanem csak valahogy mellékesen, ha megjegyeznéd előttük. Mintha nem is lenne jelentősége…
Dajana bátorítóan megszorította Viktoria kezét.
– Naná! Huszonnégy órán belül tudni fogják az igazságot!