– Az egy dolog, hogy az érzelmeid elborítják az agyadat – fakadt ki Bernard, amint Günter végre eltűnt a saját házában –, de hogy kockára teszel mindent, csak mert képtelen vagy uralkodni magadon!
– Ohó – csattant fel Noud. – Te vagy az, aki félresöpört mindent – a franc tudja, miért – egy idegen nő kedvéért!
Kettesével szedte a hálószobába vezető lépcsőfokokat. Bernard az idegességtől lihegve rohant utána.
– Nem söpörtem félre semmit!
– Dehogynem! Emiatt az ügy miatt költöztünk ide, hónapok óta ezen dolgozunk, vigyázva minden lépésünkre, te meg ekkora orbitális hibát vétesz! – dühöngött Noud. – Mindenki tudja, hogy Viktoria meg te „ápoljátok” Tedet.
– Ez hazugság!
– Ó, tényleg? Akkor mégis honnan tudom? – kérdezte maró gúnnyal Noud, de nem várta meg a választ. – A szlovákok vacsoránál erről beszéltek, képzeld! Sőt, utána Dajana még szóban is megerősítette.
Bernard szája fintorra húzódott.
– Tudom, hogy hazudsz – mondta fagyosan. – Rólam szó sem esett.
– De Viktoriáról igen.
– És? Ahhoz nekünk semmi közünk.
– Nekünk? – énekelte Noud. – Most már „nekünk”? Eddig a te kis magánakciód volt, de most, hogy lebuktál, hirtelen közös ügy lett?
– Látod, ez a baj veled. Emiatt mondta Timothy, hogy nem vagy profi – csúszott ki Bernard száján.
Összepréselte ajkait, de már későn. A mondat úgy vágott Noudba, mint egy penge.
– Szóval az a senkiházi, mocsok Timothy így gondolja?
Bernard nem válaszolt. Az ablak felé fordult, kezével megtámaszkodott a párkányon. Noud az ágy szélére roskadt.
– Akkor én felmondok, te meg dolgozz Timothyval.
– Ja, mert ez így működik…
– Miért, mi lesz, ha elmegyek a szigetről?
– Mintha nem tudnád.
– És? Kinek fog az fájni? Nincs gyerekem, akiről gondoskodnom kellene. Semmi sem tart vissza.
– És én? – lehelte Bernard.
– Neked ott van Timothy – sziszegte Noud.
Bernard válla megrándult. Homlokát az ablak üvegéhez nyomta.
– Egy dologban tévedtél csak – kezdte száraz hangon. – Nem Ted költözött ide Viktoria miatt, hanem épp fordítva. Viktoria vadászott rá. Már vagy húsz éve készült erre.
Noud szája elnyílt. Bernard folytatta:
– Annak idején Viktoria apja Ted üzlettársa volt. Aztán Ted kijátszotta, kitúrta a közös kaszinóból, és földönfutóvá tette. A férfi végül öngyilkos lett.
Bernard megfordult. Noud értetlenül meredt rá.
– És miért nem avattál be?
– Mert Viktoria addig akarja kínozni Tedet, amíg az a teljes vagyonát rá nem íratja.
– Ami… nekünk gyakorlatilag tálcán kínálja az ügy megoldását – suttogta Noud.
– Így van. A beavatásod viszont óriási kockázatot jelentett volna. Viktoria zseniális. Egyetlen arcrezdülésedből tudta volna, hogy elmondtam neked.
– Ő semmit sem tud rólunk?
Bernard bosszúsan köhintett.
– Viccelsz?
– Akkor meg miért pont téged kért meg, hogy segíts neki?
Bernard vállat vont.
– Mert ő is – mint mindenki más – azt hiszi, piti bűnözők vagyunk, akiket egy zsák pénzzel be lehet fogni.
Noud mellkasából mély sóhaj szakadt fel.
– És most hogyan tovább?
– Megvárjuk, amíg Ted mindent bevall, és átadja Viktoriának.
– Szegény nő… ennyi év, ennyi munka – mindezt azért, hogy a mi megrendelőnk kezére játsszon mindent.
– Hacsak…
– Jaj ne, Bernard, ne! – nyögte Noud. – Könyörgök, ne legyen „hacsak”!