Szeretnék neked adni tizenöt különleges percet.
Tizenöt percet, amikor csak te számítasz.
Te egyedül. Senki más.
Egy kis időt, amikor átadhatod magad a feltétel nélküli szeretetnek.
Önmagad iránt.
Emlékszel még, milyen az, amikor igazán szeretnek?
Amikor nincs de, meg ha.
Amikor nincsenek feltételek, elvárások, szabályok?
Ha már nem is tudod, milyen az, akkor most itt az idő.
Öleld meg magad szorosan, és súgd magadnak:
Nagyon szeretlek.
Emlékeztesd magad arra, mennyire szerethető vagy.
Mondd el magadnak, hogy megértsd:
Szeretem a testedet, amely otthont ad neked, vigyáz rád és táplál.
Szeretem minden egyes porcikádat.
Szeretem a gondolataidat, amelyek előre visznek az életben.
Szeretem az érzéseidet, mert általuk vagy az, aki.
Szeretlek reggel, amikor felkelsz, és még kicsit kába vagy.
Szeretlek, amikor tombol benned az energia.
És szeretlek betegen is, mert olyankor én is megpihenek benned.
Szeretlek, amikor jókedvű vagy.
És szeretlek akkor is, amikor sötét színben látod a világot.
Szeretlek, ha bizakodó vagy.
És szeretlek akkor is, amikor már majdnem feladnád.
Szeretlek, és tisztellek
a bátorságodért,
a küzdelmeidért
és az akaratodért.
Szeretlek akkor is, amikor nem tudod, merre tovább.
Amikor elfáradsz, és nem akarsz fejlődni, tanulni, jobb lenni.
Amikor nem javítod ki magad, és nem találsz megoldást.
Szeretlek a hibáidért,
a bizonytalanságaidért,
a csendjeidért.
Azért is, aki még úton van,
nem csak azért,
aki már megérkezett.
Tarts meg ezt a tizenöt percet magadnak, és térj vissza hozzá, amikor szükséged van rá!