– Meglepetés! – kiáltotta egyszerre a huszonöt vendég.
Bernard ijedtében lemerevedett, majd reflexből széles mosolyra húzta a száját. Ide-oda kapkodta a fejét a zsúfolt nappaliban, igyekezve felmérni a helyzetet.
Még soha nem vett részt meglepetésbulin. Zsigerből gyűlölte az ilyesmit. Nemcsak a tömeget, hanem azt is, hogy másokat halálra rémítsenek. Arra pedig végképp nem vágyott, hogy vele tegyék ugyanezt. Főleg nem most, amikor minden napja folyamatos stresszben telt, és alig aludt.
Miközben a szája lelkesen formálta az üdvözlő szavakat, a tekintete kétségbeesetten kereste Noudot. Helyette azonban Timothy arca rajzolódott ki először előtte. A döbbenet visszarántotta a kezdeti sokkba. A torka kiszáradt, az arcizmai felett is elvesztette az irányítást. Értetlenül meredt arra az emberre, akitől Noudot még a víz is kiverte.
A pufók, pirosra festett hajú férfi gyermeki lelkesedéssel taszította félre az előtte állókat, hogy elsőként ölelhesse magához az ünnepeltet. Bernard erőtlenül, mint egy rongybaba, zuhant egykori kollégája húsos vállára. Amíg Timothy a hátát lapogatta, Bernard megpróbálta mentálisan beszkennelni és feldolgozni az arcokat.
A teljes szomszédság vigyorgott rá. Ki lelkesen, ki inkább erőltetetten. Noud falfehéren, halvány mosollyal, az ezüstszínű zsúrkocsi fogantyújába kapaszkodva küzdött az ájulás ellen. Ezek szerint nem jókedvéből rendezte meg az abszurd születésnapi partit. Bernardnak már ez is hozott némi megnyugvást. Nem olyat, amitől felsóhajthatott volna. Csak valami halványabbat, de legalább biztos lehetett benne: ez nem valamiféle büntetés az elmúlt időszak meggondolatlan tetteiért.
Groteszk, mosolynak hitt vicsorral bontakozott ki Timothy öleléséből. Bizonytalan mozdulatokkal indult a jelenlévők felé, hogy egyesével mindenkivel kezet fogjon. Elsőként – mintha díszvendég volna – Tedhez lépett, és a férfi hideg, nedves kezét két tenyere közé szorította. Az undor és a rettegés összerántotta a gyomrát, a száját keserű íz árasztotta el. A torkába feszült gombóctól csak valami bizarr hápogást tudott kipréselni.
– Fogadd őszinte gratulációmat, hogy ilyen veszélyes pályán eljutottál a negyvenig – Ted meg sem próbálta leplezni a gúnyt.
Bernard gépiesen bólintott, majd – mintha nem is hallotta volna szomszédja provokáló szavait – még egyet szorított a hátborzongató tapintású kézen.