Miközben fogát összeszorítva emelte a súlyokat, Jane szemrehányóan nézte magát a tükörben. Miért csinálja ezt? Miért nem teszi le, megy haza, és fekszik bele a kádba, amelyből tökéletes kilátás nyílik az óceánra és a sziklákra. Hiszen alig várta, hogy elkészüljön a fürdőszoba.
– Kicsit magasabbra a karokat Jane, különben semmi hatása nem lesz – utasította szelíden a harmincas évei elején járó, személyi edző.
– Már most is van hatása – morogta az asszony –, izzadt és büdös vagyok.
A fiatalember elnevette magát.
– Imádom a humorát! Az én anyukám mostanában olyan kedvetlen – tette hozzá. – Arra meg, hogy eddzen, végképp nem tudnám rávenni – csóválta meg a fejét.
– Neki van igaza – nyögte Jane. – Gondolom kínozza a klimax. Nagyon jól teszi, hogy nem gyötri magát feleslegesen súlyokkal.
– Nem felesleges, Jane. Nézzen magára, milyen csinos!
– És? Miért jó az nekem? Hogy másoknak jól esik rám nézni?
– Gondolom azért még nem mondott le a szerelemről…
Mindenki ezzel jön. „Olyan fiatal vagy még ahhoz, hogy egyedül legyél!” Ezek szerint van egy pont, ami után már elfogadott, hogy az embernek nincs társa. Addig viszont nem teheti meg a világgal, hogy ne éljen valamiféle kapcsolatban? Megforgatta a szemét.
Az étterem, árfekvésének köszönhetően, sosem volt zsúfolt. Mindössze tíz asztal várta a vacsorázni vágyókat. Napközben ki sem nyitott, este nyolc órára lehetett leghamarabb foglalni. Jane minden randi alkalmával ragaszkodott a helyhez. Látnia kellett, hogy a jelöltek, akiket a rokonok és a barátok küldtek a nyakára, hogyan viselkednek, étkeznek egy ilyen előkelő helyen.
A férfi keze néhány percenként hosszan elidőzött a szakállán. Ujja köré fonta a közepesen hosszú szálakat, majd tenyerével végigsimította az állát.
Jane látta lelki szemeivel a sötéten pöndörödő szőröket, amint púderszínű, frissen felújított fürdőszobája padlójára hullanak. Az úr a hagyományos értékek híve. Jane számára ez egyet jelentett azzal, hogy a férfi sűrű bundáját neki kell majd feltakarítani naponta kétszer a kőről, és ki tudja hányszor a kádból.
Ez alkalommal az edző fenék és comb erősítő gyakorlatokkal készült. Három nagy kör kitörésben. A homlokáról lecsurgó veríték az orránál belefutott az abból kicsurranó cseppbe, majd együtt haladtak tovább a szája sarka felé. Fél évvel ezelőtt szeretkezett utoljára olyannal, aki folyton a fenekét markolászta. Már a nevét is elfelejtette. Akkor meg nem jó az a hátsó úgy, ahogy van?
– Gyerünk Jane, abba ne hagyja! Hadd példálózzak ma is az anyámnak a maga kitartásával! Ne okozzon csalódást – rikoltozta a kölyökképű edző.
A napon szénné égett arcú, sárga fogsorú férfi idétlen vigyorral nyugtázta a tányér szegletében lévő falatnyi előételt.
– Ehhez nem villa kell, hanem fogpiszkáló – kuncogta irritálóan.
Komolyan is gondolta, mert előkapott az inge zsebéből egy feltehetően használt pálcikát, és a garnélába döfte. Nem sokkal később azt is kifejtette, hogy a tárgyak vannak az emberért, és nem az ember a tárgyakért. Csak úgy, miheztartás végett. Jane-nek nem volt kétsége afelől, hogy a férfi, ha úgy tartja kedve fogmosás közben, a mosdókagylóba hugyozik. Abba, amelybe valaki időnként beleejti a kontaktlencséjét vagy a fogkeféjét.
Nem vette fel a telefont, hadd zümmögjön. Fiatal még az edző, talál majd magának másik, anyja korú nőt, akit biztathat formásabb fenékre, és izmos felkarra.
Kitette a lábfejét a kád szélére, és csak nézte a mesés tájat. Nem érdekelte, hogy dél van. Végre, életében először, azt csinál, amit akar, és nem azt, amit mások elvárnak tőle.