Bernard első dolga volt leellenőrizni a kamerákat. Timothy előtt nem akarta, mert egész egyszerűen szégyellte, hogy néhány nyugdíjas a bolondját járatja vele. Még akkor is, ha a fő célpontjuk nem Carlos, hanem Ted volt.
Ahogy arra már lélekben felkészültek, a Carlos otthonába felszerelt valamennyi kamera elsötétült.
– Na? – kérdezte óvatosan Noud, noha társa arckifejezése mindent elárult.
– Nyilván kinyírta az összeset.
Lecsukta a laptopját, és eltolta magától.
– Leszarom az egészet.
– Kérsz egy smoothiet? – kérdezte Noud és már nyitotta is a fagyasztó ajtaját.
– Nem – morogta Bernard.
– Teszek bele pezsgőt.
– Akkor igen.
Noud megfeszítette arcizmait, hogy ne mosolyogjon.
– És Ted?
– Nem vagyok képes most azt is megnézni.
– Miért? Attól tartasz, hogy Carlos a nála lévő kamerákkal is kezd valamit?
Bernard vállat vont. Arcáról letargia sugárzott, teste ernyedten süppedt bele a puha, velúrral borított székbe.
– Nem tartok ilyesmitől, csak most ahhoz sincs kedvem. Ráadásul annak idején komoly hibát követtünk el, ha Carlos simán kipakolta a Ted ágya alatti dobozt. Arról, hogy bement a házba és könnyen ki is jutott onnan, már ne is beszéljünk.
– Lehetetlen az egészet bekamerázni úgy, hogy ne legyenek benne holtterek.
– Tiszta sor. – Bernard ernyedten bólintott. – Csak az zavar, hogy Carlos ennek tudta nélkül mászkált abban a tetves házban, mégsem látszik egyik kamera felvételén sem. Pedig még az ajtót is összebarmolta.
Noud elé tolta a pezsgővel fellazított, jéghideg gyümölcsturmixot.
– Szerintem tudja, hogy a célpontunk Ted.
– Szerintem csak azt sejti, hogy valakinek Ted a célpontja. Hogy épp nekünk, arról fogalma sincs.
– Miért vagy ebben olyan biztos? – kérdezte Noud.
– Mert kisstílű tolvajoknak hisz minket – Bernard hangjában inkább sértettség vibrált, mint bosszúság.
– És ez bántja a csőrödet, mi? – vigyorgott Noud.
– A tiédet is.
– Nem igaz. Engem Carlos nem zaklat fel. Az persze bosszant, hogy mindenbe belekeveredik, de ha akarnánk, simán kiiktathatnánk.
– Te meg miről beszélsz?! – hördült fel Bernard.
Noud azonnal rájött, hogy félreérthetően fogalmazott.
– Nem úgy értettem, és ezt te is tudod.
– Látod, hogy a múltkori akciónk sem volt elég – morgott keserűen Bernard.
– Pontosan amiatt vagyunk most ebben a helyzetben – fontoskodott Noud. – Az bőszítette fel az öreget annyira, hogy most ő akar lenni a szuperhős, aki minden ellenséget lerendez.
– Ettől félek én is.
– Mi lenne, ha megutaztatnánk egy kicsit?
Bernard összeszűkült szemmel nézett a társára.
– Komolyan azt gondolod, hogy ez a megoldás?
Noud nem válaszolt, csak bólintott.
Bernard felemelte a poharat, és lassan kiitta a tartalmát. Óvatosan visszatette az asztal üveglapjára. Kézfejével megtörölte a száját, majd Noudra emelte a tekintetét.
– Benne vagyok.