Nem hitte, hogy valaha is újra belép abba a lépcsőházba. Legutóbb ünnepélyesen megfogadta, hogy soha többé. Erre most tessék: szorgosan szedi a lépcsőfokokat, csak hogy beszélhessen azzal a hátborzongató emberrel. A langyos, nehéz szagú levegő fintorra torzította Noud arcát, és a szorítás még akkor sem engedett, amikor végre a lakás elé ért.
Timothy most nem várta szélesre tárt karokkal. Sőt, sehogy sem. Noud ingerülten csípőre tette a kezét és megforgatta a szemét: az általa olyannyira gyűlölt, piros hajú, húsos fickó még az ajtót sem volt képes kinyitni. Ahogy azonban bekopogott, a kilincs azonnal lenyomódott. Nem is bánta, ha a házigazda a kukucskálón keresztül látta a grimaszát. Ha Timothy szórakozni akart vele, hát egye fene: legyen boldog a Noud arcára kiült véleménnyel.
– Nagyon sejtelmes volt az üzenetet, szívem… – búgta Timothy.
Noudot kirázta a hideg.
– Tudom, sajnálom, de muszáj volt titokban jönnöm.
A férfi szeme felcsillant, pufók arca széles mosolyra húzódott.
– Csak nem valami szülinapi meglepetéspartiról van szó? A bűvös négy iksz?
Noud arcából kiszaladt a vér. Na, még ez is! Teljesen megfeledkezett arról az átkozott születésnapról. A torkából feltörő nyögést reflexből köhögéssel álcázta. Bár Timothy szavai első hallásra megrázták, valójában ajándékba nyújtottak neki egy kapaszkodót. Hiszen minden terv nélkül lépte át Bernard barátjának küszöbét, fogalma sem volt, milyen ürüggyel próbálhatna információt kicsikarni a saját élettársáról – főleg, hogy milyen beképzelt fráter. Bernard negyvenedik születésnapja azonban tökéletes lehetőséget kínált. Tudnia kell, Bernard mit titkol előle, hová mászkál éjszakánként. Akkor is, ha ennek az az ára, hogy Timothy-t meg kell hívnia. Ha kell, a party teljes ideje alatt ő maga fog gondoskodni a vendég kifogástalan kiszolgálásáról.
Amíg a házigazda a bárpultnál matatott, Noud a teraszon foglalt helyet. Mélyet szippantott a sós, enyhén párás levegőből, majd lehunyta a szemét. Az állandó bizonytalanságban és aggodalomban töltött hetek teljesen felőrölték az idegeit, az előző éjszaka eseményei pedig rátették az i-re a pontot. Bernard, amikor felbukkant Carlos házában azután a hátborzongató, halálhörgésnek tűnő kiáltás után, mindössze annyit volt hajlandó mondani: Ted leesett a lépcsőn. Többet nem lehetett belőle kihúzni. Noudnak nem kellett sokat töprengenie, kitől kérjen segítséget – még akkor sem, ha zsigerből irtózott Timothytól.
– Na, mesélj, életem – vigyorgott Timothy, kezében két koktélos pohárral. – Mit találtál ki annak a csődörnek?
Noud gyomra összerándult az undortól, amikor a „csődör” szó zsíros hangon kibuggyant Timothy vastag ajkai közül. Nem is akarta tudni, miért nevezi így Bernardot. Tenyerével végigsimított a karján, mintha a mozdulattal le tudná törölni a bőrén felbukkanó lúdbőrt. Átvette az egyik poharat, félénken biccentett, majd némán Timothy felé emelte. Csak az első korty után szólalt meg, amikor a fűszeres gin égetve, mégis simogatóan végigcsorgott a torkán.
– Mi lenne, ha Ted házában lenne a meglepetésbuli? Arra aztán biztosan nem számít.
Timothy képe elnyúlt.
– M–most… ugyanarról a Tedről beszélünk? – dadogta.
Noud szeme elkerekedett, mintha valóban meglepődött volna.
– Nem is tudtad?
– Én… – Timothy hangja elakadt.
Arcán az értetlenség és a felháborodás grimaszai váltották egymást bámulatos tempóban.
Mivel az utóbbi hetekben elválaszthatatlanok – folytatta Noud szenvtelen hangon, miközben élvezettel figyelte Timothy vergődését –, gondoltam, Tedet is bevonom a buliba.