Emily naplója – 34. bejegyzés

Pénz, pezsgő, lánykérés

Hétfőn bementem az irodába. Nos, az elmúlt fél év itthonléte megtette a hatását. Totál kívülállónak éreztem magam. Persze, amikor megláttam a mi kis Barbie-babánkat, Brigitte-et a recepción, felderült a képem. Esküszöm, a haja még világosabb, a szája még dúsabb lett, a cicijei pedig nőttek vagy két számot. Azok a lakkcsizmák pedig! Már teljesen megfeledkeztem róluk. Most éppen valami fehér, térd alá érő csodát viselt, a tetején virág alakú kivágással. Eszem megáll. Szeptemberben. Rózsaszín miniruha, ami még mondjuk érthető, mert jó az idő. De csizmával. Eh. Nem lennék ott, amikor leveszi.

A többieken is észrevettem, hogy elszoktak tőlem. Persze mindenki kurvára örült nekem, úgy három és fél percig, de aztán villámgyorsan eltűntek mellőlem. Együtt kezdtük kortyolgatni a reggeli kávénkat, de a negyedik szürcsintést már magamban kellett élveznem.

Thessa dél körül libegett be tűsarkúban, felül szűk, alul lenge, színjátszó szaténruhában. Bármibe fogadok, hogy egyenesen a fodrásztól meg a körmöstől jött. Sőt. Felismertem az ujjain Lara, az én manikűrösöm munkáját. Arra mindenesetre jó volt a belépője, hogy gyorsan kértem időpontot Larához és a fodrászomhoz. Most, hogy láttam ezeket a kifogástalan külsejű kolléganőimet, eszembe jutott: nekem is van hajam meg körmöm. Feltehetőleg már igen vacak állapotban.

Erről rögtön beugrott Ben csodálatos húga is. Mire találkozunk, össze kell szednem magam. A ruhatáramat sem ártana kicsit felfrissíteni a tökéletesre sikerült modell kistesó miatt.

Egy ideig távolról bámultam Thessát az üvegkalitkájában, és úgy tettem, mintha dolgoznék. Ami egy vicc, hiszen ahhoz kellett volna kapnom valami munkát. Brigitte azonban már elszokott attól, hogy rám osszon egy-egy beeső megbízást. A három kolléganő pedig élvezte, hogy nekik van valami fontos dolguk, nekem meg nincs. Hűha, micsoda kiszúrás velem, tényleg. Thessa amúgy sem szeret ilyen csip-csup ügyekkel foglalkozni. Gondolom, fel sem merül benne, hogy feladatot kellene adnia nekem.

E-maileket bogarásztam még egy darabig, majd odamentem Brigitte pultjához. Végigsimítottam a kezemmel a szép, fehér, csillogó márványon. Klassz kis darab. Egy pillanatra ki is ment a fejemből, mit akartam ott.

– Segíthetek? – kérdezte Brigitte.

Ahogy ott pihent a kezem a pulton, rájöttem, mekkora honvágyam van. Mennyivel jobb volt, amíg otthon dolgozhattam. Hirtelen úgy elszomorodtam, hogy legszívesebben már indultam volna haza.

– Mostantól rám is oszthatsz melót, ugye tudod? – kérdeztem, de én is hallottam, milyen erőtlenül.

Mintha épp az ellenkezőjére szeretném rávenni.

– Igen, tudom – csilingelte.

Megrázta a szőke babafürtjeit. A mozdulattól előbukkant a rózsaszín szálakból álló fülbevalója. Mint valami kis játék lombseprű. A vékony műanyag szalagok beleakadtak a göndör hajába, és szétterültek rajta.

Aztán bementem Thessához.

– Jó, hogy jössz, épp most készítem az elszámolást. – Felém fordította a laptopját. – Ennyit kapsz még – közölte, majd kihívóan felvonta a szemöldökét.

Azt hittem, rosszul látok. Esküszöm, az összegnek már a puszta látványa is felizgatott. Igyekeztem rezzenéstelen maradni, de a cipőmben ökölbe szorultak a lábujjaim. Gyanítom, azért a számat is megnyaltam. Thessa biztos szánalmasnak tart ezért, ha kiszúrta, de ott és akkor már az új fürdőszoba képe táncolt a szemem előtt.

A felújítást nem mellesleg meg is rendeltem még aznap délután. Nem érdekel semmi. Sem Ben elcseszettül tökéletes húga, sem a megtakarítás, de még az átalakítással járó felfordulás sem. Abba a zuhanyba akarok belépni egy kiadós szeretkezés után, és abba a mosdókagylóba akarom beleköpni a fogkrémet.

Adele csütörtökön letette az ügyvédi vizsgáját. Mostantól megszűnik a frusztrációja a pénz miatt, én pedig hivatalosan is átveszem tőle a társaság legrosszabbul kereső tagjának helyét. Egy nyomós okkal kevesebb, hogy időnként szétverje az ideg, és pokróc legyen velünk. Bár ezentúl Dave kétes hírű és kinézetű politikus meg üzletember haverjainak kiszolgálója lesz. Hacsak nem dobja azt a pöcsfejet.

Aznap családi körben ünnepelték meg az eseményt, ami érthető. Nekünk, barátoknak várnunk kellett egy napot. Vettem egy szép, új, bordó szaténlepedőt, és azzal takartam le a bárpultot meg a hozzá tartozó székeket.

Péntek este hatra sikerült összeszervezni Adele köszöntőjét. Sofia, fogalmam sincs, honnan és hogyan, de hozott egy „Isten hozott, ügyvédnő!” feliratot. Az én dolgom volt a rozé pezsgő és a jégvödör beszerzése, Mark pedig puccos szendvicstálat rendelt. Igazi luxi bulit rántottunk össze. Baromi menőnek éreztem magam, és már megint az egész testemet átjárta a jóleső bizsergés.

Ha így haladunk, a pénz lesz számomra az egyetlen igazi afrodiziákum. Mondjuk a héten csak kétszer feküdtem le Bennel, lehet, hogy az okozta a problémát…

Adele nagyon örült a bárpultnak. Ő is sokszor mondta, hogy milyen jól mutatna a lakásban. A tekintetével viszont mintha valami hazavihető ajándékot is keresett volna a pezsgő és a szendvicsek mögött. Ezt egy kicsit furcsállom. Mégis mire gondolt? Egy gravírozott tollra? Mi illik egy ilyen alkalomhoz?

A többieknek nem mondtam. Mark szociális érzékenysége a nullát közelíti, Sofia meg igazán kitett magáért, nem bánthattam meg egy hülye feltételezéssel.

Adele is készült meglepetéssel.

Ünnepélyes ábrázattal koccintottuk össze az elegáns, hosszúkás, ezüstszárú kristálypoharainkat. Épp szólni akartam, amikor Adele jelentőségteljesen megköszörülte a torkát, majd kézfejével felfelé elénk nyújtotta a jobb kezét.

– Tegnap nemcsak ügyvéd, hanem menyasszony is lettem – robbant ki belőle büszkén.

Próbáltam örülni, esküszöm. De utálom Dave-et! Egy igazi faszkalap, aki még azt sem bírta ki, hogy az Adele tiszteletére rendezett családi ünnepség kizárólag a barátnőjéről és annak sikeréről szóljon. Neki kellett a közepébe egy lánykérés, hogy mindenki vele foglalkozzon. Mert kurvára nem ért volna rá másnapig...

Sofia elsápadt, és egy pillanatra leszegte a fejét. Igyekezett elrejteni, mennyire rosszul érintette a hír, de én kiszúrtam. Ők már régebb óta vannak együtt Markkal, és gondolom, fel sem merült köztük ilyesmi. Mármint Mark részéről egészen biztosan nem. Szerintem Sofia találhatna magának olyat, aki igazán megbecsüli, hiszen helyes lány, és nem mellesleg okos, sikeres állatorvos.

Nagyon gáz, hogy az öröm és az ünnep pillanataiban csupa negatív gondolat cikázott a fejemben. Na jó, egyszer bevillant az új fürdőbe rendelt csempe, és akkor éreztem, ahogy elpirulok. Legszívesebben 3D-s járólapot rakatnék le, csak nem tudom eldönteni, hogy az most menő vagy irtó gagyi egy rakás pénzért.

Eh, basszus. A barátnőm ügyvéd lett, és megkérték a kezét. Ezzel is kellene foglalkoznom, legalább néhány sor erejéig.

Majd jövő héten összehozunk egy napot kettesben, és akkor bepótoljuk az elmúlt időszakot. Kibeszélünk mindent és mindenkit. Addigra megszokom a gondolatot, hogy ez a senkiházi Dave elveszi feleségül, és sejtésem szerint továbbra is sorra csalja mindenféle nőkkel, miközben tolja rá a munkát ezerrel. A nyakába varr minden seggfejet, Adele meg takaríthatja utánuk a mocskot. Ezt persze nem hozhatom szóba, hiszen most ő a legboldogabb a világon. Nincs jogom elvenni tőle ezt az örömöt.