– Milyen zenét tegyek be? – kérdezte Gina, miközben a lejátszási listákban lapozgatott a telefonján.
– Amilyet te hallgatsz – vágta rá gondolkodás nélkül Zita.
– Na, komolyan, mondj valamit, te vagy a vendég. Mit szeretsz?
– Tényleg mindegy.
– A bolondnak mindegy – nyúzta tovább barátnőjét Gina. – Mit hallgatsz otthon, ha egyedül vagy?
Zita egy pillanatra elbizonytalanodott. Összeráncolt homlokkal meredt a nappali mennyezetének egyik sarkába, mintha onnan várná a választ. Tekintete üresen siklott tovább Gina felé, majd a mamuszba bujtatott lábfején állt meg. Fókuszálni nem igazán tudott, annyira lekötötte az agyát a képzeletbeli lemezek közötti kutakodás.
– Fogalmam sincs. Szerintem András listáját szoktam elindítani. Nekem nincs is saját válogatásom. Jó nekem az övé.
Gina elvigyorodott.
– De most nincs itt András, úgyhogy szedd szépen elő a bulizós emlékeidet, és lazuljunk! Hozhatok neked valamit? Készítettem mentalikőrt, mennyei!
– Nem, köszönöm, András nem szereti, ha alkoholt iszom. Utálja, ha piaszagom van.
– Ő is sörözik néha, nem?
– Az más. Ő férfi, és amúgy is ritkán iszik. Szerinte azonban egy nő nem bűzölöghet az alkoholtól, mert az vágyölő.
– Miért, téged nem zavar, ha sörszagú?
– Nem tudom, még nem gondolkodtam ezen.
Gina értetlenül meredt a barátnőjére.
– Mióta vagytok ti együtt?
– Tizenkét éve. Miért?
– Csak, hogy tudjam, mi vár rám, ha egyszer férjhez mennék. Ezek szerint, nem sok jó – nevetgélt Gina, hogy elvegye az élét a mondanivalójának.
– Egy kapcsolat nem működik kompromisszumok nélkül.
– Az rendben, de attól még lehetne saját zenei listád, és ha jólesne, te is ihatnál egy kis likőrt vagy akármit.
– András szerint gyerekes az ízlésem, és megőrül Britney Spears hangjától. Engem viszont nem zavar az, amit ő hallgat. Én nem undorodom a sörszagtól, de ő igen. Ilyen egyszerű. Ráadásul én érettségi után nem tanultam tovább, ő viszont járt fősulira. Mindketten tudjuk, hogy okosabb és műveltebb, mint én.
– Mármint úgy érted, hogy ezt így mondja is neked?
– Persze. Nincs abban semmi. Ez tény. Azt mondjuk nem szeretem, amikor társaságban azzal viccel, hogy nem az eszemért vett el, de végül is…
Gina megsajnálta újdonsült barátnőjét. Alig ismeri, nem vájkálhat a kapcsolatában. Különben is. Nem mindegy, hogyan élnek? Semmi köze hozzá.
Egy darabig szótlanul hallgatták a „Baby One More Time” című slágert. Mindketten összerezzentek, amikor Zita telefonja megcsörrent. Mindössze egyet csengett, majd elhallgatott. Zita felpattant a kanapéról.
– Baj van?
– Nem, dehogy. András jelezte, hogy induljak haza.
– Ezzel a csengetéssel?
– Igen. Ez a megbeszélt jel.
– És ilyenkor neked azonnal menned kell?
– Igen, végül is későre jár.
– Kilenc múlt néhány perccel. Alig egy órája jöttél…
– Nem szereti, ha sokáig kimaradok.
– Ő sem jár el a barátaival?
– A kollégáival néha beülnek valahová, de az más. Fontos, hogy a munkatársak jóban legyenek egymással. Én meg ugye, nem dolgozom.
– Nem is akartál?
– András szerint felesleges. Ilyen képességekkel maximum mosogatni mehetnék el. Azért meg nem alig kapnék pénzt. Így legalább otthon hasznossá tudom tenni magam.
– És ez neked is jó így?
– Persze. Utálok mosogatni.
– Nem úgy értem. Boldog vagy így, hogy nem dolgozol, András listáját hallgatod, és felpattansz, ha megcsörren a telefonod?
– Túllihegjük kicsit ezt a boldogság dolgot.
Gina felvonta a szemöldökét.
– Úgy gondolod?
– Úgy. Engem nem zavarnak, amiket itt felsoroltál. Egyáltalán nem érzem magam rosszul tőle. Az sem jelent problémát, hogy keretek között élünk. Miért is ne? Így legalább kiszámítható az egész.
– A szex is?
– Hétfő, szerda, péntek. Vasárnap kizárt, mert olyankor pihenésre van szüksége. Nyaraláskor maximum egy, mert olyankor nem szereti, ha háborgatják.
Gina szeme kikerekedett.
– Soha nincs spontán?
– Abban mi a jó? Hogy esetleg az egyik izzadság-, a másik meg fokhagymaszagú? Ugyan. Én szeretek rá felkészülni.
– Most mégis ingerült vagy.
– Csodálkozol? Hét perce csörgetett meg, és még mindig itt vagyok. Látja a GPS adatokból, hogy nem indultam el a figyelmeztetés ellenére. Nem veled fog üvölteni, és nem neked kell majd elviselni, hogy napokig ne szóljon hozzád büntetésből!