Kényelmes nadrág, tornacipő, szűk póló.
Bianka örült, hogy minden reggel olyan ruhába bújhatott, ami nem járt semmilyen kompromisszummal. Informatikusként senki sem várta tőle a munkahelyén, hogy kiskosztümben, selyem blúzban és magassarkúban töltsön órákat a számítógépe előtt. Sőt. Feltehetőleg fel sem tűnt volna senkinek még az sem, ha egy napon vászonzsákban ül le a kollégák közé.
Egyszerű copf, rövidre nyírt köröm, smink nélküli arc.
Mindig is sajnálta azokat a nőket, akiknek állandó, kötelező elfoglaltságot jelentett a rendszeres fodrászhoz-, illetve körmöshöz járás. Magában kuncogott a vastag alapozót viselő, vele egykorú fiatal lányokon. A bőrüktől elütő szín találkozása a jóval világosabb nyakkal nevetségessé tette őket, noha a céljuk feltehetően nem mások szórakoztatása, hanem a bőrhibák elfedése volt. Bianka sohasem sminkelt.
Lencsefőzelék, sült kolbász, Rákóczi túrós.
Sokat dolgozott. Ahhoz pedig kellett az energia. Nem értette, hogy az irodaház ebédlőjében, a salátájuk felett üldögélő cicababák mégis mit gondolnak. Csinálnak azok egyáltalán bármi hasznosat? Vagy azért nem éhesek igazán, mert valahol máshol zabálnak titkon a táskájuk mélyére rejtett rántott húsos szendvicsből?
Péter.
A három tulajdonos közül a legfiatalabb. A legokosabb a világon. És gyönyörű. Mindig van csaja, de sebaj. Imádja Biankát, mert Péter tudja, az ő speciális tudása nélkül bajban lenne a cég. Ez egy eltéphetetlen kapocs közöttük. Ők ketten órákig tudnak beszélgetni a munkáról. Sőt, az idők során számtalan közös poénjuk is született. Olyan, amit csak ők értenek. Ez többet ér bármilyen futó románcnál. Meg amúgy is: lassú víz partot mos.
Október tizenkettő.
Amanda, az új titkárnő megjelenésének dátuma.
Türkiz színű blúzban, fekete, bőr miniszoknyában. Szőkített, dauerolt hajában türkiz színű kövekkel kirakott csatokkal. Tökéletes sminkkel. Virágmintás nejlonharisnyában. Magassarkúban. Hosszú, türkiz színű, épített körmökkel, rajtuk apró kristályokkal. Olyan illattal, hogy még Bianka ágyéka is beleremegett. És a körülötte legyeskedő, idétlenül vihorászó Péterrel.
Miniszoknya, magassarkú, szatén blúz.
Végül is mindent meg lehet szokni. A rugalmas anyagú szoknya pedig engedi, hogy kicsit kényelmesebben üljön benne, mint a műbőrben. A blúz pedig jobb, ha fehér vagy fekete, mert azon kevésbé látszik az izzadságfolt. A cipőt le lehet rúgni az asztal alatt, csak résen kell lenni, hogy időben beleugorjon, ha Péter hangját meghallja a folyosón. A parfüm viszont rohadt drága! Elképesztő, mennyit elkérnek egy ilyen kicsi üvegért!
Fodrász reggel hatkor, körmös negyed nyolckor, smink a vécében.
Még gyakorolni kell, hogy ne kenjen össze mindent az alapozóval. Nagy nehezen sikerült meglesnie, hogy mit használ az a ribanc Amanda. Majd vesz olyat. Nem is látszik a különbség a titkárnő bőre, és a kence között. A rúzst egyszerűen nem lehet megszokni. Péter láthatóan nem érti, mi történt Biankával, de úgy tűnik, tetszik neki, amit lát.
Vékony szelet, kiszáradt csirkemell, saláta öntet nélkül, pörkölt mandula.
Ebéd közben pedig Amanda locsogását hallgatja Péter bársonyos hangja helyett. Nem tehet mást. Le kell foglalnia a nőt, ha távol akarja tartani az imádott férfitól. Kicsit merész volt azt hazudni a betolakodónak, hogy Péterrel titkos szeretők. Azt meg különösen, hogy még meg is osztott pár szaftos részletet az irodai légyottjaikról. Ahogyan véletlenül felsikoltott, mert akkorát élvezett, megfeledkezve a szomszéd irodában folyó tárgyalásról. Ez csak füllentés, apró kiszínezése a valóságnak. Nem tehet mást. Amandát már ketten is megdugták: az egyik biztonsági őr és a portás. Nincs olyan, amit nem lehet bevetni egy ilyen éles helyzetben. Igaz, annyira összekeveredett már a képzelet és a valóság Bianka fejében, hogy a múltkor majdnem csókkal üdvözölte Pétert. De csak majdnem.