Hátrahajtotta a fejét úgy, hogy David vállát érje, arca pedig az táncoktató arcát. Háta a férfi mellkasához simult, csípőjét a Davidéhoz szorította, hogy szinte egy emberként járja át testüket a ritmus. Nadia számára a bachata az érzékiséget, nőiségének megélését hozta el minden csütörtök este. Ilyenkor megszűnt a külvilág, eltűntek a problémák körüle. Ebben a néhány órában nem aggódott sem a családja, sem a pénz miatt. Nem érdekelte a jövő, és nem kísértette a múltja. David karjaiban érzéki mozdulatokkal táncoló, gyengédségre, törődésre vágyó nő volt. Olyan nő, akinek nem kellett körömszakadtáig dolgoznia, és akinek fogalma sem volt róla, hogyan kell kávéfőzőt vagy eldugult csapot javítani. A kocsijában sminkkészlet lapult, nem pedig szerszámosláda, gumikesztyű és tisztítószer. David valahogy érezte, mire van szüksége. Az oktató ugyanis minden óra előtt és után hosszan táncolt Nadiával. Mielőtt a többiek megérkeztek, és miután az oktatás véget ért, csak az övé volt a jó illatú, puha érintésű férfi. Táncuk időnként szenvedélytől izzott, olykor pedig gyengéden ringatott. A testileg, lelkileg kimerült nörsz pedig éppúgy vágyott az atyai ölelésre, mint a fülledt érzékiségre.
Nadia nem szeretett a csoport többi tagjával táncolni. Mindegyikükben zavarta valami. Az egyiket akit a botlába, a másikat a testszaga, megint egy másikat pedig az tette elviselhetetlenné, ahogyan ránézett. Kivillanó hasa és rövidnadrágja alól jól látszódó feneke sokak számára azt jelentette, hogy teste szabad préda. Ettől függetlenül ki nem hagyta volna az órákat. Sem ideje, sem pénze nem volt más szórakozásra. Dávidot akarta is meg nem is. Kívánta ugyan, de attól félt, ha lefekszik vele, megszűnik a torokszorító izgalom és a közöttük lévő vibrálás. Tudta magáról, hogy ha a férfi kezdeményezne, gondolkodás nélkül a karjaiba vetné magát. Akkor is, ha azzal azt kockáztatná, hogy elveszítse az egyetlen örömforrást, ami a feltöltekezését biztosította. Túlságosan szenvedélyes és impulzív volt ahhoz, hogy adott helyzetben képes legyen józanul cselekedni. A szexuális izgalom pedig képes volt teljesen elvenni az eszét.
Barnabásra gondolt és a férfi ajánlatára, miszerint költözzön a házukba egy hétre a lányokkal. Az informatikus nem igazán volt az esete, de a miliő, amit képviselt, legalább annyira izgatta, mint táncoktató. Időnként elképzelte, hogy mesébe illő módon egymásba szeretnek, majd boldogságban, de főleg gazdagságban élnek addig, amíg a lányok le nem diplomáznak. David lenne a privát táncoktatója és szeretője. Később, ha a gyerekek kirepülnek, összetalálkozik a tökéletes férfival, aki teljesen mindegy, milyen anyagi körülmények között él, mert Barnabás vagyonának a fele úgyis az övé lesz, ha elválnak. Elnevette magát. Ha ez ilyen egyszerű lenne! Nadia amúgy sem így működött.
A fiatal anyukát világ életében az érzelmei hajtották. Ugyanakkor egyre jobban vágyott arra, hogy törődjenek vele, gondoskodjanak róla. Szeretett volna gondtalanul élni. Végre a munka öröméért akart dolgozni, nem pedig azért, hogy legyen mit enniük. Minden éjjel társért imádkozott, aki átsegíti a nehézségeken, és akivel együtt biztonságos, harmonikus otthont teremthet a gyerekeinek. Még sosem élt gazdagságban. Éheznie nem kellett ugyan, de még nem tapasztalta bőrén a jólétet. Tartott tőle, hogy ha nem tudja, milyen az, soha nem is fogja tudni elérni. Hiszen nem ismeri az elméje a jólét okozta elégedettséget, nyugalmat. El kell vállalnia Barnabás ajánlatát. Ki kell próbálnia, milyen egy luxusvillában élni. Tudnia kell, mi az, amire vágyik, és meg kell tanítania magának befogadni azt az életet. Különben örökre megreked ott, ahol most van.
Érezte, ahogy az izgalomtól elárasztja a testét az adrenalin. Tánca egyre vadabb, teste egyre követelőzőbb lett. David készségesen adta át magát a tempónak, amit érzéki tanítványa diktált.