Amy életében az első pillanattól jelen volt a hazugság. Édesanyja profin, szemrebbenés nélkül ferdítette el a valóságot, vagy talált ki történeteket. A kislány sosem értette, miért van rá szükség, de megszokta a jelenlétét, a mindennapok részévé vált. Azt is megtanulta, hogy egy nő, bármikor, bármilyen körülmények között kivághatja magát egy jól megkomponált hazugsággal. Igazából a nőknek szabad, sőt, időnként kell is füllenteni. Csodálta anyja szárnyaló fantáziáját, ugyanakkor nem értette, az asszony miért használja olyan gyakran másokra a „hazug disznó” kifejezést.
Ámor nyila még harminckét éves korára sem találta el Amyt. Igaz, a költözések sora megnehezítette a dolgát. A lánynak ugyanis elég gyakran támadt mehetnékje. Élénk fantáziájának, magabiztosságának köszönhetően könnyen talált magának munkát, akárhová is vitte a szíve. Színes történeteivel hamar levette az új kollégákat a lábukról. Egy-két év után azonban rendre elege lett, vagy belefáradt a választott szerepébe. Kitalált világaiban általában mélyszegénységből magasra tört lányt játszott, akire egy külföldi utazása során felfigyelt egy milliárdos, akihez rövidesen feleségül is ment. A szenvedélyes szerelem azonban hamar tragikus véget ért, amikor a férjét tőrbe csalták, és meggyilkolták. A megözvegyült Amy, a mese szerint kizárólag azért vállalt munkát, hogy ne unatkozzon, és ne érezze élete szerelmének fájó hiányát. Hallgatóságának előszeretettel mesélt különleges, egzotikus utazásaikról. Időnként, persze, jött valaki, aki kétségbe vonta a szavát. Olyankor mélységesen felháborodott, kikérte magának, majd új országrész és munka után nézett.
Három éve élt ugyanabban a békés városban. Életében először úgy érezte, nem akar továbbállni. Két barátnője is lett, akikhez kötődni kezdett. A lányok megrögzött szingliként ismerték meg Amyt, aki egyszerre több szeretőt is tartott. Miután barátnői férjnél voltak, irigykedve hallgatták Amy izgalmas, szexuális kalandjait. Azok ketten sosem tudták meg, hogy barátnőjük ágyában jó ideje nem fordult meg senki. Miután a lányok jómódban éltek, Amy tragikus sorsú exférje már jóval kisebb vagyonnal rendelkezett, és titokzatos munkájának köszönhetően, kiküldetésben utaztak kizárólag olyan helyekre, ahol a két barátnő még egészen biztosan nem járt. Lassan kialakult a bizalom Amy részéről, és időnként már nem is volt kedve füllenteni.
Aztán egyszer csak minden elromlott. Egyetlen szempillantás alatt robbant szét a burok, ami végre körülölelte Amyt.
Hármasban készítettek házi fagylaltkülönlegességeket az egyik lány otthonában.
– Végre eladtam a kenyérsütőt, amit tavaly vettünk, de egyszer sem használtunk – mesélte a háziasszony.
– Azt a pirosat? – kérdezte a másik barátnő. – Pedig az úgy tetszett nekem. Szívesen megvettem volna én is. Még dekorációnak is jó lett volna a konyhámba.
– Hogy sikerült eladni? – érdeklődött Amy.
– Ne is kérdezd! Feltettem az internetre, és aki lefoglalta, akkor kezdett el pofátlanul alkudozni, amikor már eljött, hogy átvegye.
– És odaadtad neki?
– Oda – legyintett a háziasszony. – Nem volt kedvem újra meghirdetni, és igazából így sem jártam rosszul.
– Milyen szemtelenek manapság egyesek – fűzte hozzá Amy.
A fagylaltok nagyon finomak lettek. A lányok kiültek a teraszra, és élvezték a napsütést, egymás társaságát és az ízeket. Amy végre úgy érezte, otthon van, és nem akar többé új életet kezdeni.
Nem is akart bemenni a konyhába. Egyáltalán nem volt szüksége szalvétára. Mégis bement érte. Miután a tartót üresen találta, benyitott a kamrába, hogy egy új csomagot vegyen elő. Egyből megakadt a szeme a dobozon. Annak a rohadt, piros kenyérsütőnek a dobozán, amelyet barátnője nem is adott el, csak azt füllentette valamiért. Amy ledöbbent az értelmetlen lódításon. Szótlanul nézte az ajtóból a vidáman csacsogó barátnőit. Nehezére esett visszaülni a hazug disznó meg a másik közé.