Egyes számú ház
– Pszt – hasított át holdfényes az éjszakán.
Heidi összerezzent. Eddig még egyszer sem bukott le, hogy a kismedencéhez jár le éjfél után cigizni. Pedig már három hete, hogy beköltöztek az új házba. Amíg a belvárosi albérletükben laktak, nehezebb volt stikában dohányozni, mert a bejárati ajtó folyton csipogott, ha valaki ki- vagy bezárta. Amikor még csak tervezték a szülei a vásárlást, már akkor elhatározta, hogy éjszakánként a hangulatos udvaron fog cigizni. A kamaszlányt teljesen elbűvölte az új illatú, modern, elegáns lakópark, amelynek még gondnoka is van.
Bátyja, Uwe osont utána.
– Lebuktál lúzer – suttogta a fiú.
– Aki mondja. Három hete járok ide, és csak most tűnt fel neked.
– A rúzsos öreglány is kifigyelt már téged. Hallottam, amikor a kertészt faggatta, hogy elszórod-e a csikkjeidet.
Heidi felnézett az idős, német asszony ablaka felé, és kinyújtotta a nyelvét.
– Ezt figyeld, banya!
Uwe felnevetett.
– Fogd már be Uwe! Normális vagy? Felébreszted azt az eszelős barom Tedet.
A fiú magasra emelte a kezét, és a középső ujját Ted háza felé tartotta.
– Remélem, nem alszol köcsög!
– Maradj veszteg – intette csendre újra Heidi a bátyját. – Nesze, itt egy cigi, de holnap megadod.
Viktoria halk sóhajjal borult a férje mellkasára. Megszokta már az évek során, hogy visszafogja magát. Hosszan pihent Günther karjaiban.
– Szerinted most is lent cigizik? – kérdezte a férjét, mikor már ismét nyugodtan lélegzett.
– Gondolom. Inkább ott, minthogy itt büdösítsen valahol.
– Uwe is dohányzik még?
– Nem tudom, rajta sosem érzem.
– Hallottam, hogy a földink Heidi csikkjei után kutat. Bolond nő. Hogy nem talál magának más elfoglaltságot? Össze kellene kötni Teddel.
Günter a teraszon terítette meg az asztalt a reggelihez. Imádott ételt tenni a családja elé. Ha tehette sütött-főzött, grillezett. Kenyeret dagasztott, töltött pizzatésztákkal kísérletezett szabadidejében. Ezen a reggelen friss, házi, magvas bucival kedveskedett két nagy étvágyú kamasz gyerekének és feleségének. A Nap erősen tűzött, a családfő, amíg készülődött, levette a pólóját. Az átmelegedett kövön még papucs sem kellet csupasz lábára.
– Mennyi vax kell a te hajadba, hogy így álljon? – ugratta húgát Uwe.
Hála vékony hajszálainak, Heidi csak hajrögzítővel tudta beállítani rövid, borzas frizuráját. A szája körül megszaporodott piros duzzanatok árulkodtak a testében történő hormonális változásokról. A tizenöt éves lány úgy tett, mintha meg sem hallaná Uwe szavait.
– Ha fiúkkal járnál – folytatta okoskodó hangon a bátyja –, akkor nem lenne szükséged arra, hogy tönkretedd a hajad. Mi nem szeretjük, ha egy lánynak olyan a haja, mintha műanyagból lenne.
– Csak hogy tudd – vette fel mégis a kesztyűt Heidi –, most éppen egy sráccal találkozgatok. Egyébként semmi közöd a magánéletemhez.
Uwe-t valójában nem zavarta, hogy húga egyaránt vonzódik a fiúkhoz és a lányokhoz is. Néha azzal ugratta, hogy ha szakít egy lánnyal, majd lepasszolja Heidinek.
– Szeretném, ha délután felmennénk a Teidére – nézett a hegy felé Viktoria. Fehér a csúcs, és olyan régen érintettem már havat.
– Remek ötlet – lelkendezett Günther. – Vihetnénk fel szánkót, és csúszkálhatnánk.
– Nincs is szánkónk, apa – jegyezte meg óvatosan Heidi.
– Veszünk valahol útközben.
Uwe beleszimatolt a levegőbe.
– Inkább együnk, mert éhen halok, ha tovább kell várni!