Ameddig a szem ellátott, érintetlen hó fedte a tájat. A Nap sűrű felhők mögé bújt, és egy lélek sem járt még a hegy tetején a fiatal páron kívül. Barbara elégedetten nézett körül. Ilyenkor úgy érezte, ő a világ ura, bármit megtehet. Hosszan legeltette tekintetét a szűzhavon, és beleborzongott, hogy az ő síléce lesz az első, amely keresztülsuhan rajta. Mielőtt az arcába húzta a szemüveget, hátrafordult, hogy megnézze, mit csinál a férje, Péter. A fiatalember még azzal foglalatoskodott, hogy ellője a nap első szelfijét. Barbara teleszívta a tüdejét a csípős, magaslati levegővel, és megindult. Ha tehette volna, még a szemét is lehunyja, hogy minél jobban kiélvezhesse a száguldást és a pillanatot.
A két hét hamar eltelt. Főleg úgy, hogy a pár nem vesztegette az idejét. Ahogy elindult a felvonó, már a sípályán voltak, és amíg az le nem állt, nem tértek vissza a szállásukra. Barbarának kellett ennyi idő, hogy feltöltődjön, és ereje teljében térjen vissza a munkájához. A beszerzési osztály vezetőjeként mindig résen kellett lennie. Nemcsak azért szerette a munkáját, mert érdekesnek találta, hanem mert hatalommal is járt. Hét beosztottja volt, és nagyon magas fizetése. Luxusautót lízingelt, és a zöldövezetben vásárolt lakást harmincéves hitelre. Mindig elöntötte a büszkeség, ha arra gondolt, milyen messzire jutott fiatal kora ellenére.
Négy évvel korábban házasodtak össze Péterrel, aki kapcsolatuk elején biztosítási ügynökként dolgozott. Akkor hagyta abba, amikor Barbara fizetése a duplájára ugrott. Mivel mégis csak ő a férfi, szerette volna, ha ő is legalább annyit visz haza, mint a felesége. Azt Péter is belátta, hogy a magas fizetésért neki is kell tennie. Hasznos tanfolyamokat végzett el, miközben alaposan megválogatta, hogy milyen cégekhez jelentkezik. Nem akarta elkótyavetyélni a tudását és a tapasztalatát.
Barbara csodálta Pétert. Nem volt ugyanis olyan téma, amelyben a férje ne lett volna valamennyire tájékozott. A fiatalember két állásinterjúra való készülés közben olvasott, figyelte a helyi és a nemzetközi híreket, képben volt a gazdaságot érintő legfontosabb kérdésekkel, figyelemmel kísérte a legfontosabb kutatási eredményeket. Péterrel nem volt érdemes vitába szállni. Két év telt el a felmondása óta, de egyetlen napot sem vesztegetett fölösleges dolgokra. Még egy szakács tanfolyamra is beiratkozott, hogy izgalmasabbnál izgalmasabb ízekkel varázsolja el a munkából fáradtan hazatérő Barbarát.
Évente kétszer utaztak. Két hetet töltöttek síeléssel, két hetet pedig általában valami egzotikus helyen fürdéssel, szórakozással. Péternek ehhez is kivételes tehetsége volt. Mindig különleges helyszíneket kutatott fel, és akár egész napokat töltött azzal, hogy megtalálja a legkiválóbb szálláshelyeket. Barbara pedig nem tudott ezért elég hálás lenni. A fiatal feleség nem is számolta az órákat, amelyeket munkával töltött. Korán reggel már az irodában volt, és sokszor csak késő este ért haza. Tudta, hogy ezt a mesés lakásért, luxusautóért, és a mások által irigyelt utazásokért teszi. Még csak nem is érezte áldozatnak. Örült a lehetőségnek, amelyet az élettől kapott.
Péter újabban ráadásul elképesztő háztartási praktikákat is tanult valahonnan. Nem volt olyan nap, hogy a férje ne kápráztatta volna el valamivel, amit megtanult, olvasott vagy amire rájött magától. A baráti összejöveteleket is Péter vezényelte le. Nála jobb, figyelmesebb házigazdát képzelni sem lehetett. Még azelőtt teljesítette minden vendég kívánságát, mielőtt az egyáltalán végiggondolta volna.
Barbara anyja egészen egyszerűen egy élősködő, lusta, tudálékos baromnak tartotta a vejét, és nehezére esett véka alá rejteni a véleményét. Inkább csak folyamatosan érdeklődött Péter interjúi felől, amelyeknek különös módon maximum annyi eredménye volt, hogy behívták egy újabb körre. Az anya kétségbeesetten nézte, hogyan suhan el egyetlen lánya ifjúsága, hogyan emészti fel a mókuskerék, amelyből nem látszott kiút. Barbara szentül hitte, hogy a magas fizetés, a lízingelt autó, amelyet a férje használt bevásárlásra, a hitelre megvásárolt, szép, tágas lakás, ahová Barbara aludni járt, illetve az évi egy hónap üdülés bőven elég a teljes élethez. Nem érezte, hogy kihasználják a munkahelyén, az otthonában. A fiatal nő úgy vélte, hogy most kell megnyomni egy kicsit, hogy majd később lehessen élvezni az év többi napját is.