A négyes számú ház
Emily visítva vetette magát a nagymedencébe. Az apja végre megengedte neki, hogy karúszóval abba is bemehessen, ne csak a kicsibe. Igaz, hogy csak rövid időre, addig, amíg a felnőttek meg nem érkeznek. Rob, az apja nem szerette volna magára haragítani a lakókat, ezért hamar értésére adta az izgatott kislánynak, hogy a gyerekeknek a gyerekmedencében, a felnőtteknek a felnőttmedencében a helyük.
Vanda, Emily hat éves nővére lefelé biggyesztett ajakkal figyelte a vad viháncolást. A félénk, visszahúzódó kislánynak nem volt ínyére a húga „műsora”. Szerinte Emily túl gyakran „tette a bogyóját”, ha úgy érezte, mások őt nézik. Emellett az ő figyelmét sem kerülte el a szomszédjuk, Ted ellenséges viselkedése. Időnként, ha megharagudott rá, azzal riogatta Emilyt, hogy Ted éjjel eljön érte, zsákba teszi, elviszi a Lobos-szigetre. Onnan pedig csak akkor szabadul, ha egy kiránduló megtalálja, megsajnálja, és hazaviszi. Bár Vanda elmondása alapján, az odalátogatókat sokkal jobban érdeklik a cuki fókák, mint a cuki gyerekek.
A hangos kacagásra Pauline, a francia származású édesanya villámló tekintettel termett a medence partján. Dühösen toppantott a lábával.
– Az Isten áldjon meg Rob – sziszegte. – Az a farok Ted mindjárt jön, és hisztizik, hogy miattunk nem tud aludni! Mondtam már, hogy nem akarok balhét!
Az asszony észre sem vette, hogy ökölbe szorul a keze.
– Jól van már – nyugtatta Rob. Franciául beszélt, jellegzetes amerikai akcentussal. – Pár percet pancsolunk csak, utána átviszem őket a kicsibe. Ezért még Ted sem szólhat.
– Aha, szerinted – azzal megpördült a tengelye körül, és a szomszéd ház emeleti ablakára nézett. A kukkoló ablakra, ahonnan mindenkinek remek kilátása nyílt az egész udvarra.
Jól látszott, hogy valaki áll a függöny mögött.
– Tessék – morgott tovább Pauline. – Most is ott leskelődik az a hibbant.
– Sikíts egy nagyot Emily – heccelte nevetve a kislányt az apja.
– Ne merészeld – toppantott ismét az asszony dühösen.
Későn.
Emily velőtrázó sikoltása, mint száz éles kés repült szerte a lakópark minden zugába. Az emeleti ablakok azonnal kivágódtak, és tizenöt rémült-, illetve egy a dühtől vérben forgó szempár meredt a medencére.
– Bocsi – heherészett zavartan Pauline és bocsánatkérésül minden irányba intett egy apró pukkedli kíséretében.
Rob arccal a medence szélére hajolt, hogy senki se lássa a nevetéstől kicsorduló könnyét.
– Ezért megfizetsz – mondta Pauline dühtől elfúló hangon. Karon ragadta Vandát, és beviharzott vele a házba. – Kis hülye pöcs – dohogott magában –, én meg majd hallgathatom az a nyomorult Tedet.
Pauline csak annyiban tévedett, hogy megfáradt idegrendszerű szomszédja ez alkalommal nem őt, hanem Robot kereste meg. Úgy tűnt, rossz természete ellenére, igen fejlett az igazságérzete. Na, nem akkor, azonnal kívánta rendezni Ted a problémákat, hanem várt egy kicsit. Kora délután, amikor a fiatal családapa a teraszon kortyolt egyet a jól megérdemelt, szombati söréből, az azóta is paprikás hangulatban lévő szomszédja rákönyökölt a két teraszt elválasztó, nem túl magas, és mindössze két méter hosszú kőkerítésre.
– Rob – szólalt meg síri hangon.
Az amerikai kis híján leesett a székről ijedtében. Hitetlenkedve nézett maga fölé. Neki eszébe sem jutott volna ilyen módon belemászni a szomszédai alig létező intim szférájába.
– Ted?
– Rob.
– Igen?
Ted jelentőségteljesen sóhajtott egy nagyot.
– Rob, Rob, Rob…
– Tessék – sürgette az amerikai a szomszédját.
– Mit gondolsz, hogy leszünk mi így jóban?
– Nem tudom, mire gondolsz.
– Arra, hogy láthatóan nem vagy képes megfegyelmezni a családodat. Sem azokat a fura gyerekeidet, sem a nejedet. Fogalmad sincs, hová vezet, ha így kiengeded a gyeplőt a kezedből, és ennyire elkényezteted azokat a lányokat.
– Ugyan Ted, ezt te sem gondolod komolyan. Még kicsik és játszanak.
– Ez neked játék? Az állatok nem viselkednek így. És ha valaki szívrohamot kap és meghal ijedtében?
Rob felállt, és a két férfi mélyen egymás szemébe nézett.
– Akkor majd eltemetünk és tisztességgel elsiratunk, drága szomszéd – suttogta a családapa.
Ted egy pillanatra elvesztette a fonalat, amit Rob kihasznált, és otthagyta a zavartan maga elé bámuló, eszelős férfit.