Iván egyszerűen megközelíthetetlen. Emellett kiszámíthatatlan. Például szeretkezés után olyan, mint egy kisfiú. Bújik, ölel, simogat. Szinte a másik bőre alá kívánkozik. Néha azonban megsértődik, butaságokon veszekszik és féltékeny. Őrülten féltékeny. Pedig Iván jóképű, nem is kicsit. A csajok mind irigyek. Persze, ha tudnák, mit vennének a nyakukba egy ilyen kapcsolattal! A szex nem minden. Nélkülözhetetlen, de akkor sem minden.
Feltehetőleg szorong. A szülei hajókereskedése néhány éve becsődölt. Mindenki tudja róluk, hogy tönkrementek, pedig előtte igencsak fenn hordták az orrukat. Iván nem. Ő akkor is jó gyerek volt. Csak sokkal több pénzzel gazdálkodott. Most alkalmazott egy autószalonban. Valószínűleg senkit sem érdekel, Iván mégis úgy érzi, lecsúszott, és már kevesebbet ér. Pedig nem. Okos, ügyes.
Ez a féltékenység azonban őrjítő. Ugyan nem rendez jeleneteket, csak bús kiskutya képpel közli, hogy érzi, Amira el fogja hagyni. Pedig eleinte nem akarta. Szerette. Pontosabban nem volt oka panaszra. Szépen mutattak együtt: a jóképű, izmos, komoly srác és a magas, vékony, babaarcú szőkeség.
Iván soha sem beszélt magáról. Nem osztotta meg az örömét, a bánatát. Aztán időnként a semmiből előbújt a zöld szemű szörny, és hozta magával a szomorú szemű kölyökkutyát. Amira pedig senkinek sem akart ártani. Nagyanyja rendre felhívta a figyelmét arra, hogy túl szép, túl tökéletes, ezért nem viselkedhet felelőtlenül. Amira rettegett attól, hogy valaki miatta vessen véget az életének.
A tánc jót tett. Hosszú időbe tellett ugyan, míg oldódott a merevsége, de láthatóan jól érezte magát. Nem szívesen táncolt másokkal, feltehetőleg attól félt, hogy ügyetlensége zavarni fogja a többieket. Pedig egy kezdő csoportban nincsenek profik, ő is tudhatná. A hatodik órán aztán kérés nélkül engedte el Amira kezét, amikor eljött a párcsere, és lépett magabiztosan a soron következő partneréhez. Iván arca kivirult. Az egyik fiatal nővel pedig folyton nevettek, ha összekerültek. Sőt, az is előfordult, hogy újra cserélni kellett volna, de azok ketten még sietve elpróbáltak egy figurát, majd pacsiztak.
Mire Iván másnap felébredt, Amira minden cuccával eltűnt a srác lakásából. Már nem kellett a lánynak attól rettegnie, hogy párja kárt tesz magában.
Milyen ciki lett volna, ha Ivánt annyira rabul ejti a bachata, hogy Amira nélkül is elmegy az órára. Szerencsére a fiú többet gondolni se akart a táncra.
Bogdán vicces. Nem olyan jóképű, mint Iván, és nem is ad úgy magára, cserébe ami a szívén, az a száján. Éles nyelvét szereti másokon köszörülni. Főleg a férfiakon. Mindig észreveszi az apró részleteket. Azonnal kiszúrja, ha valamelyiknek lóg az orrszőre, vagy koszos a cipője. Amira folyton nevet mellette. A szex kicsit más. Nem valami figyelmes szerető, de csak amiatt, mert annyira jó csajnak tartja, hogy képtelen visszafogni magát. Ez végül is bók. Ő legalább nem fél attól, hogy Amira elhagyja. Végre egy magabiztos férfi. És milyen laza! Nem zavartatja magát, amikor a párja csinosan, elegánsan készül a találkozóra. Bogdán sportpólóban és fényes sportnadrágban is büszkén feszít Amira mellett.
Bogdánnak semmi gondja nem volt a tánccal, azonnal beleegyezett. Nem is szorong. Ő csak azért nem táncol mással, mert nem akar más nőkhöz érni. Amikor először szólt neki Amira, hogy párcsere, a férfi jót nevetett, hogy az szép is lenne, ha ő lecserélne egy ilyen gyönyörű nőt. Magához szorította Amirát, és már meg is feledkezett a cserés marhaságról.
Bogdán jóval lazábbra vette a tanulást. A figurákat vicces mozdulatokkal spékelte meg, és a lépéseket is szabadon variálta. Kicsit később Amira újra felvettette, hogy vegyenek részt a csoport közös munkájában, és tegyenek úgy, mint mindenki más. Valami felhő suhant át Bogdán arcán. Nem olyan vészes, de azért észrevehető. Ezúttal nem nevetett. Kicsit szorosabban fogta Amira karját.
Az oktató könnyed mozdulattal választotta szét magyarázat közben a szerelmespárt. Kedvelte Amirát, és szerette volna, ha hagyják fejlődni. Hosszan magyarázta a babaarcú szépségnek a lépést, amelyet annak nem volt lehetősége begyakorolni Bogdán folyamatos bohóckodása miatt. A férfi nem tehetett mást, mint várt. Ökölbe szorított kézzel, kitörni készülő őrjöngését minden erejével visszatartva, vérben úszó szemmel, de várt.