A cipőnek még a doboza is eleganciát sugárzott. Tina alig várta, hogy felvehesse. Igaz, ilyen magas sarokkal még nem volt dolga, de este, lefekvés előtt, gond nélkül sétálta körbe benne a lakást többször is.
Általában reggel találta ki, hogy mit vegyen fel. A pillanatnyi lelkiállapotának megfelelően öltözött, nem tervezett előre. Ezen a reggelen azonban a szobainasra készített, összeállított szett várta, hogy magára öltse. Az új cipőhöz kosztüm és gyöngysor tűnt a legmegfelelőbb választásnak. A haját kontyba fogta, hogy minél jobban látszódjon nyakának szép íve, illetve az ékszer, amelyet még az exétől kapott.
Alkarját és könyökét kedvenc parfümjével illatosított testápolóval kente be, hogy egész lényét körbelengje a frézia aromája. Minden készen állt. Büszkén, cinkosan összemosolygott a tükörben álló csinos, fiatal hölggyel, majd belebújt a cipőbe.
„Na, így lesz szép letaknyolni a villamos lépcsőjéről!” – Fogalma sem volt, honnan jött a hátsó, alattomos gondolat. Még sosem esett le a villamosról! Jó, egyszer megbotlott, és akkor valami ribi hangosan ki is nevette érte, de akkor sem esett le.
Mondjuk nem is volt ekkora sarka annak a cipőnek.
Basszus. Csak nem fog tényleg leesni?
Milyen hülyeség ez, hiszen ott a korlát, abba lehet kapaszkodni. Ahhoz nagyon ügyetlennek kellene lennie, hogy még úgy is elessen. Arról nem beszélve, hogy tíz éve hord magassarkút. Az a botlás meg vagy húsz évvel ezelőtt történt, még gyakornok korában.
„Most mi a fenét csináljak?” – tépelődött egyre nyugtalanabbul. „Mi van, ha ez most egy olyan izé, egy megérzés? Akkor nem hagyhatom figyelmen kívül!”
Lerúgta a cipőt, és felvett egy másikat.
„Ehhez baromira nem illik a nyaklánc.”
Levette a gyöngysort, és visszavitte az ékszeres szekrénykébe. Ahogy óvatosan a helyére igazította, megakadt a szeme a Mickey egeres fülbevalóján. Felderült az arca.
„Jó lesz ez így is” – gondolta. Egészen addig, amíg eszébe nem jutott a nagyszájú kolléganője.
„Az lesz az első dolga, hogy megjegyzést tesz a kosztüm-Disney mintás ékszer párosításra.”
Sietve lerángatta magáról a blézert és a szoknyát, helyette egyszerű vászon nadrágot vett elő.
Gyorsan szedte a lépteit a lépcsőn, nem szeretett késve indulni. Ezúttal arra sem figyelt, hogy ne csapódjon be mögötte a lépcsőház ajtaja. Legnagyobb meglepetésére a barátnője állt az épület előtt.
– Te meg mit csinálsz itt? – kérdezte meglepetten Tina.
– Ezt meg hogy érted? Nem fél kilencre beszéltük meg?
– Mit?
– Tina! Nem is emlékszel? A múlt héten megbeszéltük, hogy elviszlek ma kocsival melóba, mert nekem is arra van dolgom.