– Elnézést hölgyem, meg tudná mondani milyen rendezvény van a park másik végében? Látom, sokan mennek arra.
– A nyugdíjasok kórusa lép fel hamarosan
– Nagyon kedves, köszönöm!
– Igazán nincs mit, bár szerintem már ők sem a régiek.
– Csak eljár az idő mindenki hangja felett…
– Az enyém felett nem! Tudja, milyen fantasztikus szoprán hangom van még mindig?
– Ó, ez nagyszerű, jó önnek. Ön is tagja a kórusnak?
– Ennek? Ennek nem.
– Melyikben énekel?
– Egyikben sem, nincs türelmem a sok öregasszonyhoz, akik még kottát sem tudnak rendesen olvasni.
– Úgy tudtam, mindegyikük komoly zenei háttérrel rendelkezik.
– Pf. Nem tudom, de nézzen rájuk, milyen elhanyagoltak. Látja az én fenekemet?
– Nos…
– Tudja mitől ilyen formás és feszes? A napi rendszeres jógától! Tudja, hány éve? Harminc! Na, attól ilyen tökéletes az én testem a mai napig!
– Minden elismerésem ez…
– No, persze, felsővezetőként el is vártam magamtól a kifogástalan külsőt.
– Felsővezető? Nahát…
– Nem is akárhol! Mindig a legmagasabb beosztásban dolgoztam. Nem is ismer?
– Nem mozgok én olyan körökben, tanárként dolgoztam, mielőtt nyugdíjba mentem.
– Na, de a férjemet csak ismeri! A Gézát, akié a fűszerbolt!
– Nem, nem ismerem.
– Ugyan már, a Gézát mindenki ismeri!
– Higgye el, hogy én nem mozgok olyan körökben…
– Igaz, igaz, már mondta. Most nézze meg ezt a feneket! Onnan nem is látja, jöjjön ide mögém, nézze már meg rendesen, milyen formás vagyok még mindig!
– Rendkívül csinos, tényleg, de nekem most már…
– Tudja, milyen fontos, hogy az ember megőrizze a testalkatát? Egy magas beosztású nőnek meg különösen oda kell erre figyelnie.
– Igen, igaza van, nos, én akkor…
– Tegnap is megdicsért az egyik vevő, hogy milyen jól tartom magam. Pff, jól tartom magam, röhej, én nem tartom magam anyukám, én kőkeményen megdolgozom azért, hogy így nézzek ki!
– A fűszerboltban?
– Nem, dehogy! A dohányboltban.
– Még nem nyugdíjas?
– Az vagyok, miért?
– Hogyhogy dolgozik? Annyi év felsővezetőként nem volt elég? Nem akarja élvezni a jól megérdemelt pihenést?
– Még van kedvem csinálni.
– Melyik dohánybolt az öné?
– Nem az enyém. Én vagyok az eladó.
– Eladó? Hogyhogy? Olyan magas pozíció után?
– Nos, ez csak…így alakult, mert ugye, mégis csak bizalmi állásról beszélünk.
– Megvan! Tényleg ismerős az arca! Nem a nagy ABC hentespultjában dolgozott régen?
– Igen…igen…ott dolgoztam sokáig.
– Aha. Felsővezetőként, ha jól emlékszem.
– Látta már a fenekemet? Mondtam már, hogy harminc éve jógázom?