Carlos morcos képpel tett-vett a grill körül. Semmi dolga nem volt már vele, minden készen állt, hogy a húsok rákerülhessenek a rácsra. Mégis muszáj volt lefoglalnia magát valami látszólagos tevékenységgel. Majd szétfeszítette a méreg, hogy a barátja nem vehetett részt a partin. A lakóközösség ugyanis kerek perec elutasította, hogy bárki, aki nem ott lakik, betegye a lábát a szilveszteri bulira.
A leghangosabban persze María José rikácsolta, hogy el lehet dönteni, ki és hol akarja búcsúztatni az óévet. Aki barátokra vágyik, az menjen hozzájuk, aki az udvarra, az meg ne hívjon oda senkit. Azt persze nem lehetett megtiltani, hogy valaki vendéget fogadjon a saját házába, ám ebben az esetben az illető és látogatói nem vehettek részt az udvari ünnepségen.
„Féltékeny, vén hárpia” – gondolta Carlos. Kétség sem férhetett hozzá, hogy miután María José hoppon maradt, nem akarja, hogy a barátnője és Esteban vonzalma fizikai síkra lépjen. Az idős férfinak is nagyon hiányzott már az a bizonyos fizikai sík, de továbbra is tartotta magát. Addig nem békül ki María Joséval, amíg helyre nem tette az ázsióját.
A lakók lassan, családosan érkeztek meg a medence köré. Hiába tartozott a napi rutinjukhoz, hogy az udvaron legyenek, mégis feszengve álldogáltak a meleg kövön. Bernard elégedetten konstatálta, hogy remekül választott ruhát maguknak. Minden férfinál messze jobban néztek ki saját meglátása szerint. Főleg az egyre kerekedő pocakú Günternél, akinek az egyik inggombja máris szétnyílt a köldöke fölött. Rob és Pauline megjelenésekor kis híján felnevetett. A pár ugyanis valami egészen másra gondolhatott szerinte, amikor hozzáfogott a készülődéshez. Pauline pezsgőszínű koktélruhája és Rob gyöngyház selyemöltönye az egész társaságnál kiverte a biztosítékot. Egy pillanatra némán meredek a túlöltözött lakótársakra. Pauline ujjongott örömében. Ez volt a célja. Azt akarta, hogy mindenki lássa, bennük nem akármilyen vér folyik. Az ő ereikben francia és amerikai arisztokraták vére csörgedez. És ők egy partin, legyen az bármilyen jelentéktelen esemény, elegáns ruhában jelennek meg. A gyomrost azonban nem ők, hanem a kislányok vitték be a holland párnak.
Amikor Emily és Vanda előlépett büszke anyjuk háta mögül, Bernard egyetlen szempillantás alatt leizzadt. A kislányok egymáshoz illő ruhácskája ugyanis tökéletes mása volt a két férfiénak. Emily egyrészese felül bordó, alul krém színű, Vandáé felül krém, alul bordó színben pompázott. Derekukat krém-bordó csíkos szalagocska díszítette. Na ez, mondjuk hiányzott Noud és Bernard gondosan kiválasztott szereléséről.
– Én szóltam – súgta Noud párja fülébe, majd arrébb somfordált.
Adrian már készült, hogy pár gúnyos-vicces megjegyzést tegyen a különös összeöltözésre, de Dajana időben kapcsolt, és belemart a férfi tenyerébe. A fájdalmas felszisszenést pedig senki sem hallotta.
– Szóval erre céloztál? – kérdezte színtelen hangon Rob.
– Elment az eszed? – kérte ki magának suttogva Pauline.
Arca kivörösödött, mindkét keze ökölbe szorult tehetetlen dühében. Fel tudta volna rúgni azt a két pojácát, amiért elvitték a lányok elől a showt. A társaság sokkal cukibbnak tartotta, hogy a hollandok „összeöltöztek” Emilyvel és Vandával, mint Pauline eredeti ötletét.
Rob kelletlenül vállat vont, és felemelt egy italt a bárpultnak berendezett műanyag asztalon. Belekortyolt az általa vásárolt fűszeres ginbe. Az ízkavalkád épp csak elérte a nyelve hegyét, amikor megjelent Viktoria. A mélyen dekoltált, piros csipkeruhát viselő, nőies formájú családanya láttán elakadt a lélegzete. A jól láthatóan feldúlt és spicces nő gömbölyű, szinte fedetlen mellei egy másik világba repítették az amerikai családapát. A két formás cicin kívül megszűnt minden, ami addig körülvette. Képtelen volt máshová nézni. A szája lassan, résnyire nyílt, a pohár pedig elviselhetetlenül nehézzé vált.