– Mennyi idő, amíg elkészül?
– Negyvenöt perc.
– Jó, annyit még kibírok – bólintott a feleség. – Addig megterítem az asztalt, és megmelegítem a tegnapról maradt húst.
– Dobjam fel a grillre? – kérdezte a férj.
– Te csak figyelj a krumplira, én intézem a többit.
– De az új gépben nem kell vele foglalkozni! Berakom a feldarabolt krumplit, telefonról elindítom az alkalmazást, beállítom, milyenre akarom sütni, és kész is. Mellette bármit tudok csinálni.
A feleség megvonta a vállát.
– Végül is a grillen finomabb lesz, mintha serpenyőben melegíteném.
– Na, ugye! – húzta ki magát büszkén a férj.
– Hozd fel a húst a teraszra, és ne törődj semmivel!
– Rendben – mosolygott a feleség. – Csak tényleg legyen kész negyvenöt perc múlva, mert éhen halok.
– Tisztában vagyok vele. Láttam, hogy elcsentél egy darabot a nyers krumpliból.
A feleség zavarában elpirult. Azt remélte, sikerült titokban intéznie magának egy kis nasit ebéd előtt.
– Nem tehetek róla. Fél egykor megkordul a gyomrom, és addig nem nyugszik, amíg nem kerül bele valami.
– Ne izgulj, ezzel a szuper géppel szerintem hamarabb is elkészül, mintha olajban sütném.
– Hála az égnek – sóhajtott megkönnyebbülten az éhes asszony. – Máris hozom a hússzeleteket.
– Jössz? – kiabált fel a feleség a lépcső aljáról az emeleti terasz irányába.
– Tessék?
– Gyere már, megőrülök az éhségtől!
– Ja, várj, egy pillanat, mindjárt kész – kiáltotta a férj bizonytalan hangsúllyal.
A feleség azonnal megérezte, hogy valami nincs rendben. Kelletlenül, de habozás nélkül elindult felfelé a lépcsőn. A grillen piruló hús jellegzetes illata azonban hiányzott a levegőből. Amint felért, nagy lendülettel tépte fel a terasz ajtaját.
A férj a kőkorlátnak támaszkodva elmélyülten babrálta a telefonját. A hús pontosan abban a helyzetben várta, hogy a grillrácsra kerüljön, ahogy a feleség letette a teraszon berendezett, nyitott főzősarok pultján. A krumpli pedig még ennél is rosszabb állapotban, vízben ázva fogadta a korgó gyomrú nőt.
– Te meg mit csinálsz?
– Minden oké, csak frissítenem kellett az air fryer applikációját, amihez előbb a telefon szoftverének legújabb verziója kellett. Tudod, az eltart egy darabig, amíg frissül.
– De én éhen halok! Legalább szólhattál volna, hogy jöjjek, és melegítsem meg a húst!
– Észre sem vettem, hogy így elszaladt az idő – válaszolt a férj tökéletes nyugalommal.
– Nem hiszem el… – nyöszörögte az asszony.
– Tessék, kész is – tartotta büszkén a férj a telefon képernyőjét a felesége elé.
– Nincs kész! Az ebéd egyáltalán nincs kész!
– Ugyan már, fél óra múlva már eszünk is. Az nem nagy idő.
– Neked.
– Tudod mit? Hozz egy hideg sört, és élvezzük a napsütést. Olyan jó idő van végre, te is erre vártál.
– Nem kérek sört.
– De én igen – csókolta homlokon a férj. – Magadnak hozz akkor valami mást, és tessék, itt egy darab krumpli, amíg felhozod az italokat.