– De finom illatod van!
– Köszönöm! Tegnap kaptam a névnapomra. Tudod, a párom csakis a legdrágább, luxus parfümöket veszi nekem. Ha tudnád, ez mennyibe került – kacagott Angela.
– Nagyon jó ízlése van a férjednek. Mesés ez az illat.
– Én is csak lestem, amikor megláttam az interneten az árát – erőltetett nevetése fájdalmasan visszhangzott kolléganője fülében.
– Gyere, körbevezetlek! Bemutatlak mindenkinek, és elmondom, amit feltétlen tudnod kell. Izgulsz?
– Én? Viccelsz? Nekem a munka szórakozás. Azért jöttem ide, mert otthon már unatkoztam. Alig várom, hogy az ötleteimmel felvirágoztassam ezt a céget.
– Nagyszerű. Először az ügyvezetőhöz megyünk, már vár téged.
Az ötvenes évei végén járó, kifogástalan külsejű, szűk nadrágkösztümöt viselő üzletasszony hűvös visszafogottsággal fogadta legújabb alkalmazottját.
– Szia drágám – borult a főnöke nyakába Angela.
A vállalkozás vezetője zavarában nem tudta, mitévő legyen. Mozdulatlanul várta, hogy a jövevény elengedje.
– Isten hozott nálunk, remélem, jól fogod érezni magad!
– Már most nagyon élvezem – lelkendezett Angela. – Mondtam is a titkárnőnek, hogy rengeteg ötletem van. Ebéd közben elmesélek párat.
– Remek – válaszolta alig hallhatóan a zavart főnöknő.
– Láttam, új a kocsid – Angela nem vett tudomást a kínos némaságról. – Csinos kis darab, mi is veszünk magunknak kettőt. Tudod, nekünk nem elég egy kocsi. Persze, én az eggyel nagyobb modellre gondoltam, mert mégis csak kényelmesebb – fontoskodott.
A sokat látott üzletasszony rezzenéstelen arccal bólintott, majd kétségbeesetten kereste a titkárnő tekintetét.
– Bemutatlak a közvetlen főnöködnek – terelte tovább Angelát türelmes kolléganője.
– Nekem nem lesz főnököm.
– De, igen. Mindjárt bemegyünk hozzá. Azt kell majd tenned, amit ő mond.
– Csak hogy értsd – kezdte keményebb hangon Angela –, nekem csak papíron van főnököm. A gyakorlatban nincs. Mi nagyon jóban vagyunk az ügyvezetővel, és nekem itt senki sem fog parancsolgatni. Mondtam már, hogy nem a pénzért dolgozom. Látod itt ezt a táskát? – emelte magasra retiküljét. – Ez másnak egy évi fizetésébe kerül.
– Hanna kifejezetten kérte, hogy kísérjelek be hozzá.
– Rendben, de ne tartson sokáig, mert megbeszéltük az előbb az ügyvezető asszonnyal, vagyis nekem Sarával, hogy együtt ebédelünk.
– Hannám!
– Isten hozott nálunk!
– Magunkra hagynál kérlek? – fordult negédes hangon, fölényes arckifejezéssel a titkárnő felé Angela.
Amint becsukódott az ajtó, Hannára nézett, és gúnyos hangon folytatta.
– Ez azt hiszi, hogy a főnököm vagy! Jézusom… – Hogy magabiztos fellépésének hangsúlyt adjon, táskáját az íróasztalra tette.
– Én is azt hiszem – húzta fel a vállait nevetve Hanna.
– Oké, tudom, papíron, te vagy a nagybetűs BOSS – nyerített fülsértően Angela. – Tőlem játszhatjuk ezt, nekem mindegy – képtelen volt leállni. – Amúgy ma kicsit hamarabb lelépek. Beugrok még az autószalonba egyeztetni ezt azt, mert veszek két kocsit, tudod, olyat, amilyen Sarának van. Csak már az újabb, nagyobb modellt.
– Jó, hát végül is…
– Na, most biztos csodálkozol, hogy miért dolgozik az, akinek ennyi pénze van!
– Igazából nem az én dolgom. Egyébként nem értem, mi ez az egész, hogy csak papíron vagy a beosztottam. Én azt kértem Sarától, hogy vegyen fel valakit, mert egyedül már nem bírom a melót. Ráadásul olyasvalakire van szükségem, aki keményen dolgozik. Miért jelentkeztél akkor egyáltalán?
– Hogy ne unatkozzak! Le akarom kötni a felesleges energiáimat, miközben kiélem a kreativitásomat is.
– Miért nem indítasz valami saját vállalkozást vagy mész önkénteskedni? Miért szerződsz le egy olyan céggel, akinek használható munkaerőre van szüksége? Ráadásul nekem Sara azt mondta, hogy baromira kell neked a munka.
– Nem tudom, de ő a barátnőm, neked meg a főnököd. Gondolom, azt kell elfogadnod, amit mond – válaszolta sértődötten, kipirult arccal Angela.
– Megyünk ebédelni? – nyitott be az irodába három apró kopogás után Angela.
– Ne haragudj, de én sosem ebédelek az alkalmazottakkal – válaszolta kimérten Sara. – Kényesen ügyelek arra, hogy megtartsak egy bizonyos távolságot. Hosszú évek óta bevált, nem szeretnék ezen változtatni.
– A férjeink üzlettársak, nem is vagyok igazi alkalmazott.
– A te férjed, az én férjemen keresztül sírt ki neked egy helyet nálunk. A régi kapcsolatra való tekintettel belementem, mert tudom, milyen helyzetbe kerültetek. Te ugyanolyan alkalmazott vagy, mint a többiek. A pénzért pedig mindannyian megdolgozunk. Természetesen megértelek, biztosan nehéz más asszisztensének lenned. Hidd el, együttérzek veled. Viszont el kell döntened, hogy mész vagy maradsz!
– Maradok, persze, nem gond, tényleg. Szívesen dolgozom Hannával, nagyon kedvesnek tűnik…
– Remek. Azt pedig most tisztázzuk, hogy bár kedvelem a férjedet, nem vagyunk barátok, és nem fogunk együtt lófrálni.
Angela megsemmisülten hallgatta a kedves, ám ellentmondást nem tűrő kioktatást.
– Egyébként tetszik a táskád – húzta elő Sara a tőrt a végső döféshez. – Alig vettem észre, hogy replika. A törököknél vetted?