Calle la Rosa 22. – 70. rész
Bernard ingerülten rótta a köröket a hálószobában. Tekintetével újra meg újra rejtett kamerák és poloskák után kutatott. Már azt sem tudta, hol érezheti magát biztonságban.
Calle la Rosa 22. – izgalmas, szövevényes történetek egy lakóközösség életéről. Könnyed, szórakoztató sztorik Sonja Blonde blogján.
Bernard ingerülten rótta a köröket a hálószobában. Tekintetével újra meg újra rejtett kamerák és poloskák után kutatott. Már azt sem tudta, hol érezheti magát biztonságban.
– Gyere, barátom, menjünk le a partra, ott nyugodtabban tudunk beszélni – javasolta Esteban.
Carlosnak nem kellett kétszer mondani. Ő sem akarta olyan helyen felidézni az elrablásának történetét, ahol még a falnak is füle van.
Esteban felbukkanása valóságos megváltásként hatott Ted számára. Egészen pontosan: a közeledése. Amint meglátta a férfit, azonnal felpattant, és – szódásüveg vastagságú szemüvegét igazítva – elindult a medence irányába.
A hangos csattanásra mindketten összerezzentek. Ludmilla ösztönösen közelebb húzódott Estebanhoz, aki védelmezően átkarolta. A terasz felől izgatott férfi és női hangfoszlányok szűrődtek be.
– Nincs valami kamrája vagy tárolója María Josének? – vakarta meg a fejét Esteban.
– Minden házban van egy kis helyiség lent, a bejárat mellett. Miért kérdezed? – csodálkozott Ludmilla.
Tednek percekbe telt, mire rájött, hogy Carlost napok óta nem látta. Sőt, vele együtt a két holland szomszéd is eltűnt. Ahogy azonban ott ült vele szemben, és figyelte amint az idős férfi szája cuppan a sörösüvegen, már nem is értette, miért érdekli ez az egész ennyire.
Esteban megforgatta az irattartót, hümmögött egy sort, majd közölte a következtetését.
– Külföldre vitték őket.
– Tessék? – sípolta Ludmilla.
– A jó hír az, hogy valószínűleg ép bőrrel megússzák.
Esteban úgy járt-kelt Ludmilla házában, mintha otthon lenne. Miközben telefonált, kinyitotta a konyhaszekrény ajtaját – méghozzá elsőre azt, amelyikben a poharakat tartotta a háziasszony. Levett egyet, és vizet engedett magának a csapból.
A kapucsengő hangjára Ludmilla hirtelen nem is tudta, mit reagáljon. Amióta beköltözött a Calle la Rosa 22. számú komplexumba, nemigen fordult elő, hogy megszólaljon. Aki hozzá jött, az mind a terasz felől érkezett, és az üvegajtón kopogott.
Ted nyugtalanul rótta a köröket a nappalijában. Rémes hőhullámok gyötörték, izzadt a homloka, remegett a gyomra.