Lelki szemetesláda

– Neve?

– Kedves Barátnőm.

– Foglalkozása?

– Lelki szemetesláda.

– Az meg micsoda?

– Tudja olyan, akit akkor hív fel valaki, ha könnyíteni akar a lelkén.

– Mint valami gyónás?

– Igen is meg nem is.

– Nem értem.

– Bármilyen ventilációt befogadok. Vallomást megcsalásról vagy annak gondolatáról, szomorúságot a nehéz anyagi helyzet miatt, a férj iránt érzett dühöt, az indokolatlan hízás miatti frusztrációt. Ugyanakkor jöhet a dicsekvés is. Arra is nyitott vagyok.

– Olyat is szoktak a lelki szemetesládába önteni?

– Ó, hogyne! Ezek időnként inkább csak vágyak, apró füllentések, de jól esnek a másik félnek.

– Miféle vágyak?

– Például egy igazgatósági kinevezés lehetősége, amit később majd el lehet kummantani. Ilyen a mesés anyagi helyzet, ami nincs, de a másik úgysem tudja meg sosem. Illetve a viszonzott, mesés szerelem, ami csak az illető fejében van, és szintén nem kérhető igazán számon.

– A füllentés mégis mire jó?

– Az egyik legélvezetesebb dolog az ügyfeleim számára.

– Igazán? Felfoghatatlan.

– Pedig egyszerű: a mesélő abban az egy-két órában egy mesevilágban van. Elképzeli a szívének kedves és olyan nagyon vágyott dolgokat, majd úgy mondja el nekem, mintha igaz lenne. Amíg mesél vagy esetleg kivagyi módon dicsekszik, felpezsdül, testét kellemes bizsergés járja át.

– És tudják, hogy ön átlát a szitán?

– Ez a legjobb az egészben; nem érdekli őket.

– Az meg hogyan lehetséges?

– Nagyon egyszerűen. A lelki szemetesláda úgy működik, mint egy igazi kuka. A mesélő csak addig érzékeli a jelenlétét, amíg ráteszi a lábát a képzeletbeli pedálra. Kizárólag ekkor „érintkeznek” egymással. Az ügyfél beledobja a szemetet, majd elsétál. Utána többet nem gondol az edényzetre.

– Hihetetlen…

– Ugyan miért? Ön szokott a konyhai hulladékgyűjtőjére gondolni, amikor épp „nincsenek együtt”?

– Nos, nem, de…

– Látja, ilyen egyszerű ez. Senkit sem érdekel a szemetes tartalma. Nem nézegetjük, nem szagolgatjuk.

A kérdező szeme felcsillan.

– Ácsi! És mi van akkor, ha a kukát ki kell üríteni?

– Olyan nincs.

– Dehogy nincs. Minden szemetes megtelik egyszer.

– Az igaz. Csakhogy az én ügyfeleim ilyenkor egyszerűen keresnek egy másik kukát.

– És önnel mi lesz akkor?

– Semmi. Apránként távozik belőlem a sok szemét.

– Árulja már el, hogy miért csinálja?

– Érdekes történeteket hallok, ráadásul duplán tudok segíteni.

– Duplán?

– Igen. Egyszer az ügyfélnek, egyszer egy másik kukának. Ha az utóbbi panaszkodik, hogy mennyi szemét van benne, bátorítóan megmutatom neki azt, ami bennem van. Egyből új erőre kap.