– Carlos turbó fokozatra kapcsolt – kuncogott Noud.
Ha valami fontosat kellett megbeszélniük, a két férfi rendszerint a konyhába húzódott, ahol kisebb volt az esély, hogy kihallgatják őket. Bernard ilyenkor többnyire leült az ablak elé, és szórakozottan figyelte a medence körül lévőket. Noud pedig rendszeresen elővett egy csomag fagyasztott gyümölcsöt, és smoothie-t készített belőle. Most sem történt másként.
Noud a fagyott epret, málnát és áfonyát a keverőedénybe öntötte, rácsavarta a pengékkel ellátott fedelet, majd az egészet a turmixgép mélyedésébe illesztette.
– Mit gondolsz, mire készül a vén csibész?
– Nem tudom, de iderángatta az egész nyugdíjasklubot. Gondolom, Ted a fal másik oldalán szájára tapasztott kézzel szakad a nevetéstől.
– Hallgassunk bele az ötletbörzéjükbe?
– Miért is ne? Hátha tanulunk valami mókás nyomolvasási trükköt, amit ők fejlesztettek ki.
– Hozom a laptopot és a fejhallgatókat – állt fel a székéről Bernard.
Ted óriási gondban volt. Megfelelő biztonságba csak egy bank széfjében tudta volna a feljegyzéseit, de az egyelőre megoldhatatlan feladatnak bizonyult. Ráadásul az sem fért a fejébe, hogy keveredett a tároló azok közé a holmik közé, amelyek a medence tetején úszkáltak. Sem Carlos, sem a holland pár nem tehette. Valakinek még kell lennie a komplexumban, aki többet tud róluk, mint azt sejtenék.
Elsőként Viktória ötlött az eszébe. Nem lepődne meg, ha a tökéletes külsejű és modorú családanya rejtegetne némi szuper képességet a családja elől. Ted könnyedén elképzelte a szőke szépséget, amint fekete, testhez simuló kezeslábasban ugrál egyik háztetőről a másikra. Az ártatlan külsejű, titkon harcművésznek kiképzett kémnő gondolata nemcsak a fantáziáját mozgatta meg, hanem valami mást is. A szódásüveg szemüveges, magának való férfi életében először olyan erős testi vonzódást érzett, hogy azonnal le kellett zuhanyoznia. Hosszan engedte magára a jéghideg vizet, és csak akkor zárta el a csapot, amikor már a fogai is vacogtak. Nem gondolhat Viktoriára így!
– Mit csinálnak ezek? – hajolt közelebb a laptop monitorjához Noud.
– Mutogatnak.
– Azt én is látom, de mit?
– Nem jelelnek, az biztos. Azt megértem valamennyire. Ez valami más.
– Gondolod, hogy kommunikálnak?
– Az teljesen egyértelmű. Nézd meg. Ismétlődnek a kézjelek.
– Katonai jelek?
– Nem. Ez valami más.
– Mit csinálnak ezek, és legfőképpen, miért?
Bernard ujjaival türelmetlenül dobolt az asztal üveglapján.
Noud agyán egy pillanatra átfutott, hogy a partnere bőrével való érintkezés okozta zsírfoltokat majd neki kell letakarítania a kényes bútordarabról.
– Szereznünk kell valakit, aki ezt megfejti – lökte magát hátra a székkel ingerülten Bernard.
A szék a lábára ragasztott filc korongnak köszönhetően halk suhanással csúszott a fényes, csillámos, szürke padlón.
– Van ötleted, ki tud segíteni?
– Van – morogta Bernard. – Csak az nagyon sokba fog kerülni. És nem csak pénzbe.
– Jaj, ne, csak nem a…
– De. Pontosan ő.
Noud rongybabaként omlott az asztalra. Mindkét alkarja és tenyere az üvegre tapadt. Ezúttal nem jutott eszébe a nehézkes, foltmentes takarítás problémája.