– Ünneplősbe mész? – kérdezte Kira az anyját.
Előző nap, amikor megígérte, hogy segít neki kiválasztani a tökéletes ruhát és a kiegészítőket hozzá, valami egyszerűbbre gondolt. Talán a piros vászonszoknyájára meg valami fehér blúzra valami jó kis bizsu gyöngysorral. Amennyi nyakláncot meg karkötőt összegyűjtött hetvenéves korára, abból akár boltot is lehetne nyitni. Sebaj, legalább lesz miből választani. A kosztüm azonban meglepte.
– Miért akarsz kosztümöt venni? – értetlenkedett Kira. – Nem lenne praktikusabb valami kényelmes?
– Nem – rázta meg frissen mosott sötétszürke haját az idő asszony. – Nem akarom, hogy kinézzenek onnan.
– Miket beszélsz… – dorgálta meg szelíden Kira úgy, mintha nem az anyjával, hanem a hétéves ikerlányaival beszélne. – Méghogy kinéznek!
– Egy ilyen helyen? – csattant föl az asszony. – Majd csak figyeld meg, hogy fognak bennünket méregetni.
Félrebillentette a fejét, úgy szalad végig a tekintete a lánya ruháján.
– Nem bánnám, ha te is kicsit jobban odatennéd magad.
– Mi bajod az öltözékemmel?
– Az, hogy farmer van rajtad.
– Meg egy szatén blúz – kérte ki magának Kira.
– A farmer akkor sem való ilyen helyre.
– Anyukám, ne haragudj, de túlgondolod.
– Nem érdekel. Nem sűrűn adódik ilyen programom – nézett kihívóan a lánya szemébe –, hadd menjek olyan ruhában, amilyenben jól érzem magam.
Kira arcát szégyenében elöntötte a pír.
Tényleg ezen vitatkozik az anyjával? Van bármi jelentősége annak, hogy kosztümöt vesz? Nincs. Akkor meg mit okoskodik.
– Igazad van – válaszolta rekedten. – Én akkor is maradok farmerban. Hidd el, nem én leszek az egyetlen.
A körkefével mindig is nehezen boldogult, sosem volt hozzá türelme. Örült, hogy ezúttal Kira szárítja be a haját. A lánya bezzeg úgy forgatta az eszközt a kezében, mint egy profi fodrász.
Igaz, ő sima kleopátra frizurát szeretett volna, de Kira rábeszélte, hogy egy szép, díszes csattal fogjanak fel a feje tetején egy copfot. Végül is így különlegesebb. Nem olyan vénasszonyos.
Kira túl diszkrét sminket készített. Szerinte neki már nem áll jól az erősebb. Mindegy, amíg a lánya átugrik a szomszédba a levelekkel, amiket a postás véletlenül hozzá dobott be, vastagabbra húzza a szemkontúrt.
Sajnos a kikészített blúz összement a mosásban. Vagy talán ő hízott már megint pár kilót. Túl sok cseresznyét eszik. De hát mit csináljon, ha most érik, és olyan finom, mézédes, roppanós! Ki tud annak ellenállni? Ő biztosan nem. Kicsit melege lesz a horgolt felsőben a kosztümkabát alatt, de sebaj, csupán néhány órát kell kibírnia. Valószínűleg lesz ott légkondi. Az ilyen helyeken mindig van.
Az meg, hogy Kira szeme a vastag aranylánc és a karkötő láttán is elkerekedett – kit érdekel? Nem fog úgy odamenni, mint valami csóró, akiről messziről lerí, hogy meg sem engedhetné magának. Igaz, most először teszi be oda a lábát, de akkor is. Hosszú éveken át spórolt keményen, hogy ha egyszer szüksége lesz rá, ne kelljen gondolkodnia.
Amikor a mammográfia után közölték vele, hogy találtak valamit, egyértelmű volt: eljött az idő. Most minden perc számít. Magánklinikán fogja kezeltetni magát, hiszen erre gyűjtötte a pénzt. És engedtessék már meg, hogy amikor a tyúkszaros életéért izgul, azt olyan ruhában és sminkben tegye, amilyenben csak jól esik!