Iván egyszerűen megközelíthetetlen. Emellett kiszámíthatatlan. Például szeretkezés után olyan, mint egy kisfiú. Bújik, ölel, simogat. Szinte a másik bőre alá kívánkozik. Néha azonban megsértődik, butaságokon veszekszik és féltékeny. Őrülten féltékeny.

– Milyen zenét tegyek be? – kérdezte Gina, miközben a lejátszási listákban lapozgatott a telefonján.

– Amilyet te hallgatsz – vágta rá gondolkodás nélkül Zita.

– Na, komolyan, mondj valamit, te vagy a vendég. Mit szeretsz?

– Tényleg mindegy.

A kötött sapkás, kinyúlt pulóveres férfi a kutyájával percre pontosan nyolc harminckor ért a Calle las Flores sarkához. A kölyök labrador itt minden alkalommal megállt, hogy körbeszimatolja a buszmegálló és a kukák területét. Ez nagyjából kettő percig tartott.

Ameddig a szem ellátott, érintetlen hó fedte a tájat. A Nap sűrű felhők mögé bújt, és egy lélek sem járt még a hegy tetején a fiatal páron kívül. Barbara elégedetten nézett körül. Ilyenkor úgy érezte, ő a világ ura, bármit megtehet.

A gyomorideg még azt sem várta meg, hogy felkeljen a nap. Olga teste már hajnalban tiltakozni kezdett a feltehetően kínos esti program ellen. Irtózott ugyanis az első randiktól. Utálta a rémes szerepjátszást, az ideges nevetgélést, az időnként beálló súlyos csendet.

Antonio, Bernard és Eva alig várták, hogy végre bejussanak a fesztivál helyszínére. Türelmetlenül állták végig a hosszú sort. Eva idegességében karkötőivel babrált, és két hosszú hajfonatát igazgatta. Antonio és Bernard közben megittak egy-egy sört, és egymást ugratták.

Rosa unottan hallgatta Marisolt, az idegenvezetőből lett ügyintéző-tolmács-problémamegoldót. A szavak már nem álltak össze mondatokká a fejében. Nézte, ahogy a férje által megbízott nő hevesen, fontoskodva gesztikulál kihízott, napszívta felsőjében.

Sylvya Tenerife nagyjából harminc évvel lehetett idősebb, mint a profilképén. Hosszú, lefelé görbülő orra és a szája közötti, mélyen ülő két barázdáról nem lehetett eldönteni, hogy egy ott felejtett fintor vagy a kor rajzolta oda. Mély, cigarettafüstös hangján köszöntötte a szűk parkolóban toporgó családot.

Az autóra fél órát kellett várni a repülőtér pálmafákkal körülvett parkolójában. Elena kicsit csalódott volt a késés miatt, de még sosem látott testközelből pálmát, úgyhogy azokat fotózta addig. Legalább valamit már biztosan fel tud tenni a közösségi oldalaira.

Elena napok óta pörgette a különböző Facebook csoportok bejegyzéseit. A kéthetes, kanári-szigeteki utazásnak tökéletesnek kellett lennie. Nem azért költik rá egy évnyi spórolt pénzüket, hogy csak tengjenek-lengjenek céltalanul. Azt a kertben is megtehetik, ráadásul ingyen.