Rövid történetek

Sonja úgy vetette Pablo karjaiba magát, hogy a hatvanas évei elején járó férfi kis híján elvesztette az egyensúlyát. Szerencsére a reflexei még mindig tökéletesek.

– Juj, elesek – kuncogott a fiatal nő, és közelebb húzódott a fejük fölötti csőbe kapaszkodó férfihoz.

Ujjait játékosan a szőrös, drága karórát viselő csukló köré fonta.

Anna fáradtan rogyott le a táncóra után az öltöző padjára. Homlokáról letörölte a verejtéket, míg a terem sarkában halkan szólt még a zene, amire nemrég próbáltak.

Anyu reggel még elment, hogy beszerezze az édes, piros almát, amelyet majd Apukám felvághat az ünnepi asztalnál. Tudtam, hogy hosszú kaland lesz mind a városban lévő tömeg, mind anyukám beszélgetős természete miatt.

Az íze. Anélkül is érezte szájában a férfi ajkainak ízét, hogy valaha csókolta volna. Tudta, hogy puha, langyos és finom.

A közelsége. Nem volt szerelmes. Csak kívánta.

– Enyém az egész nap – emelte magasba mindkét karját Amara.

Még egyszer kipillantott az ablakon át az utcára, mintha attól félne, hogy az iskolabusz, amelyre a két fia felszállt, visszajön. A járműnek természetesen nyoma sem volt.

– Úgy nézek ki, mint egy teleszart búvárruha!

Arnold panaszkodására Tim nem válaszolt. Megforgatta a szemét, majd, mintha nem is hallotta volna, folytatta a mosogatógép kipakolását.

– Bocsáss meg, teljesen lefőttem az előző edzésen. Csak arra volt időm, hogy gyorsan felrántsak egy másik pólót – szabadkozott sietve Alexandra.

Táncpartnere szemöldöke a homlokáig szaladt.

– Tessék?

– Nem fontos – legyintett a fiatal nő.

Ahogy befordult az utcába, Bernadett felkarjába belehasított a fájdalom. Mire a terem bejáratához ért, már úgy sajgott, hogy alig bírta megemelni. Csakúgy, mint minden hétfő este, amikor ezzel a csoporttal volt táncórája.

Tomnak esélye sem volt. Hilde szinte azelőtt kapta fel a telefont az asztalról, hogy az megcsörrent volna.

– Miért hívogat ez a ribi folyton?

– Hilde…

– Nem, Tom, ne búgj nekem! Egy nap többször is telefonál, ez nem normális!