Üdvözöllek Sonja Blonde romantikus blogján, ahol rövid, érzelmes és érzéki történeteket olvashatsz. Tökéletes kikapcsolódás néhány nyugodt percre.
A nedves neoprén alig akart felmenni rá. Zita egyre kétségbeesettebben rángatta magára a ruhát, amit előtte ki tudja, ki viselt. Csak remélte, hogy senki sem vizelt bele, de legalábbis alapos tisztításon eset keresztül a gyilkos, szoros kezeslábas.
– Elnézést hölgyem, meg tudná mondani milyen rendezvény van a park másik végében? Látom, sokan mennek arra.
– A nyugdíjasok kórusa lép fel hamarosan.
– Nagyon kedves, köszönöm!
– Igazán nincs mit, bár szerintem már ők sem a régiek.
– Mutass még képet a kilátásról – kérlelte volt kolléganőjét Pálma.
Flóra büszkén lapozgatott a telefonjában lévő fotók között.
– Ez a hátsó terasz. Innen a hegyeket látod, elölről meg ugye, az óceánt.
– Istenem! Mesés!
– Olyan büszke vagyok magunkra csajok! Végre egy igazán összetartó női közösség!
Emília párás tekintettel emelte a magasba kulacsát.
A többiek nevettek, és ők is elővették táskáikból a különféle palackokat, hogy ünnepélyesen koccintsanak az egymás mellé terített pokrócokon, a homokos vízparton.
A cipőnek még a doboza is eleganciát sugárzott. Tina alig várta, hogy felvehesse. Igaz, ilyen magas sarokkal még nem volt dolga, de este, lefekvés előtt, gond nélkül sétálta körbe benne a lakást többször is.
– De finom illatod van!
– Köszönöm! Tegnap kaptam a névnapomra. Tudod, a párom csakis a legdrágább, luxus parfümöket veszi nekem. Ha tudnád, ez mennyibe került – kacagott Angela.
– Nagyon jó ízlése van a férjednek. Mesés ez az illat.
Bianka örült, hogy minden reggel olyan ruhába bújhatott, ami nem járt semmilyen kompromisszummal. Informatikusként senki sem várta tőle a munkahelyén, hogy kiskosztümben, selyem blúzban és magassarkúban töltsön órákat a számítógépe előtt.
Nem voltam benne biztos, hogy májkrém szagot érzek. Amikor a borzas, ősz hajú férfi kinyitotta a hatodik emeleti lakás ajtaját, először valami olyasmi csapott meg. A nehéz, olcsó füstölő csak néhány pillanattal később töltötte meg az orromat.
– Tudod, mit kell tenned – hangzott a kíméletlen ítélet.
Dora testét tetőtől talpig átjárta a jeges rémület. Nem válaszolt. Még ahhoz sem volt ereje, hogy sírjon. A kicsiket amúgy sem ijeszthette meg.
Ahogy leült a számítógép elé, elszorult Anna torka. Mellkasa elnehezedett, és kellemetlen bizsergést érzett a tarkóján. Felpattant a székből.