Üdvözöllek Sonja Blonde romantikus blogján, ahol rövid, érzelmes és érzéki történeteket olvashatsz. Tökéletes kikapcsolódás néhány nyugodt percre.
Négyen-öten álldogáltak a pulttal szemközti falnak dőlve a sarki hamburgerezőben. Odakint mínusz két fok csípte pirosra az arcokat. Akik leadták a megrendelést, kabátjukkal a karjukon húzódtak félre, és üveges tekintettel várták, hogy a sorszámukat kiáltsa valaki.
– Bocsáss meg – szólalt meg egy fiatal férfi a háta mögött.
Lia lelassította a lépteit és megfordult. Egy csupa mosoly arc nézett rá a lakótelep járdáján.
– Miben segíthetek? – kérdezett vissza a lány. Neki is óhatatlanul fülig szaladt a szája.
– Jó, kész, megírtam!
Marie-Anne kipirult arccal dobta a kanapéra a telefonját. Még remegett a keze és egy kicsit a térde is. Hosszan, lassan fújta ki a levegőt. Tovább tartott lenyugodnia, mint hitte. Hogy elterelje a figyelmét, kisétált az apró, műfűvel borított udvarra.
– Nyugodt lehetsz – biztatta aggódó barátnőjét Lucy –, úgy vigyázok rá, mint a szemem fényére. Egy kis ribi sem kerül a közelébe, amíg én itt vagyok – mosolygott csillogó, fehér fogsorát kivillantva.
– Anyu, nézd milyen klassz pulcsi! Kaphatok egyet? – lelkendezett a kislány.
Türelmetlenül meghúzta anyja csuklóját, amikor az sokadszorra sem nézett a vágyott ruhanemű irányába.
Csengettek. Jó hosszan. Kétszer is egymás után. Isabel már ettől ideges lett. Minek kell ráfeküdni a gombra? Az elsőt is nagyon jól lehetett hallani. Mély levegőt vett. „Csak pár óra. Túl fogom élni.”
A tűző napon Linda, fejét keresztbe rakott karján pihentetve, hasalt a fürdőlepedőn. A fekete homok szinte izzott körülötte. Csak azért nem ment bele a hűs vízbe, mert ahhoz legalább tíz métert kellett volna megtennie a forró parton.
Beállt a vonal mögé, megigazította a teniszszoknyáját, maga elé tartotta az ütőt, és feszült figyelemmel várta az adogatást. Az oktató háromszor lepattintotta a labdát, mielőtt szervált. Oliviának gyorsan kellett mozognia, hogy mind az ötöt visszaadja.
A parfüm simogató illata betöltötte a szobát. Michéla lehunyta a szemét. Mióta várta, hogy megvehesse! Még soha sem engedett meg magának efféle luxust.
Martha türelmetlenül nézett körbe immáron sokadszorra a tengerparti tánctéren, és azon tűnődött, hogy fújt össze ennyi lúzert a szél. Nem akart zsákmány nélkül hazamenni.