Az íze. Anélkül is érezte szájában a férfi ajkainak ízét, hogy valaha csókolta volna. Tudta, hogy puha, langyos és finom.

A közelsége. Nem volt szerelmes. Csak kívánta.

– Enyém az egész nap – emelte magasba mindkét karját Amara.

Még egyszer kipillantott az ablakon át az utcára, mintha attól félne, hogy az iskolabusz, amelyre a két fia felszállt, visszajön. A járműnek természetesen nyoma sem volt.

– Úgy nézek ki, mint egy teleszart búvárruha!

Arnold panaszkodására Tim nem válaszolt. Megforgatta a szemét, majd, mintha nem is hallotta volna, folytatta a mosogatógép kipakolását.

– Bocsáss meg, teljesen lefőttem az előző edzésen. Csak arra volt időm, hogy gyorsan felrántsak egy másik pólót – szabadkozott sietve Alexandra.

Táncpartnere szemöldöke a homlokáig szaladt.

– Tessék?

– Nem fontos – legyintett a fiatal nő.

Ahogy befordult az utcába, Bernadett felkarjába belehasított a fájdalom. Mire a terem bejáratához ért, már úgy sajgott, hogy alig bírta megemelni. Csakúgy, mint minden hétfő este, amikor ezzel a csoporttal volt táncórája.

Tomnak esélye sem volt. Hilde szinte azelőtt kapta fel a telefont az asztalról, hogy az megcsörrent volna.

– Miért hívogat ez a ribi folyton?

– Hilde…

– Nem, Tom, ne búgj nekem! Egy nap többször is telefonál, ez nem normális!

– Másvalamit? – kérdezte Emma a fáradt tekintetű Samtől, aki a megszokottnál is elcsigázottabban érkezett a havi adag gyógyszeréért.

Az alig ötvenéves kémiatanár megrázta a fejét. Egy olyan rémes nap után még beszélni sem volt kedve.

A nedves neoprén alig akart felmenni rá. Zita egyre kétségbeesettebben rángatta magára a ruhát, amit előtte ki tudja, ki viselt. Csak remélte, hogy senki sem vizelt bele, de legalábbis alapos tisztításon eset keresztül a gyilkos, szoros kezeslábas.

– Elnézést hölgyem, meg tudná mondani milyen rendezvény van a park másik végében? Látom, sokan mennek arra.

– A nyugdíjasok kórusa lép fel hamarosan.

– Nagyon kedves, köszönöm!

– Igazán nincs mit, bár szerintem már ők sem a régiek.

– Mutass még képet a kilátásról – kérlelte volt kolléganőjét Pálma.

Flóra büszkén lapozgatott a telefonjában lévő fotók között.

– Ez a hátsó terasz. Innen a hegyeket látod, elölről meg ugye, az óceánt.

– Istenem! Mesés!