Emily naplója – 7. bejegyzés
Mark hétfőn reggel nyolckor beállított, mintha nem tudná, hogy egyedül viszem a háromfős projektet. Még az irodába sem kell bemennem, hogy ne utazással töltsem az időmet. Erre ő nyolc óra hét perckor kopog az ajtómon.
Üdvözöllek Sonja Blonde romantikus blogján, ahol rövid, érzelmes és érzéki történeteket olvashatsz. Tökéletes kikapcsolódás néhány nyugodt percre.
Mark hétfőn reggel nyolckor beállított, mintha nem tudná, hogy egyedül viszem a háromfős projektet. Még az irodába sem kell bemennem, hogy ne utazással töltsem az időmet. Erre ő nyolc óra hét perckor kopog az ajtómon.
Mikor Dolores még csak a lépcsőn haladt lefelé, Lara már a szalon előtti kis asztalkára készítette a kávéscsészét és a kekszes dobozt.
– Kávé és gyömbéres keksz? – szuszogta Dolores. – Mia megint sűrűn osztotta be Nico programját.
Az első héten egészen kezelhető mennyiségű anyagot kaptam a telekom cégtől. Egyelőre közönséges, kummantás nélküli munkanapokat tudok a hátam mögött. Nyolc teljes egészében végigdolgozott óra naponta.
– Mia, baszki, nem hiszem el, hogy megint csak egy órát hagytál a két öreglány között – lépett be a szalonba Nico köszönés nélkül. Vastag, a hajánál jóval sötétebb szemöldökét haragosan ráncolta. Mia sipítva kapkodott levegőért.
Hétfőn tíz előtt néhány perccel már az izgalomtól remegve vártam Adam érkezését. A hajamat direkt nem szárítottam meg teljesen, hogy a nedves tincsekről óhatatlanul elképzeljen a zuhany alatt.
Kedden mindenki pontosan érkezett az uszodába. Meg is lepődtem, de nem mutattam ki. Nehogy azt higgyék, ők tesznek szívességet vele.
Adele reakciója a kanapéra pont olyan volt, mint amire számítottam.
– Halványlila? Te megőrültél? – döbbenten bámult az új bútoromra. – Mégis mire gondoltál, amikor ezt a színt választottad? Hogy úgyis annyi pénzt fogsz keresni, amennyiből telik havonta újra?
Hétfőn reggel gyalog mentem be az irodába. A hideg csípte az arcomat, és a csuklómon át felkúszott egészen a tarkómig. Belekotortam a táskámba, hogy eltettem-e mégis a kesztyűmet, de ahogy sejtettem, nyoma sem volt.
Az első bejegyzés a szuper kényelmes, velúrhuzatos fotelomból. Bár, ha végiggondolom, hogy a következő hat hónapban ki sem látszom majd a melóból, lehet, hogy ez egy ideig az utolsó is.
A pszichológusnő keze már a billentyűzet fölött lebegett, amikor megszólalt.
– Hogy telt az elmúlt féléved? – kérdezte.
A fiú lassú mozdulattal megvonta a vállát.