A szalon – 12. rész
Nico frissen, elégedett mosollyal lépett be a még üres szalon ajtaján. Izgatottan túrt bele a karján lógó fekete fonott kosárba, amelyet kisebb-nagyobb dekorációs tárgyakkal töltött meg.
Olvasd Emily naplóját és A szalon epizódjait: két folytatásos történetsorozat romantikával, érzelmekkel, humorral és rendszeresen új részekkel.
Nico frissen, elégedett mosollyal lépett be a még üres szalon ajtaján. Izgatottan túrt bele a karján lógó fekete fonott kosárba, amelyet kisebb-nagyobb dekorációs tárgyakkal töltött meg.
Már a gondolattól, hogy tényleg találkoznom kell a hajókereskedővel, hányinger tört rám. Jobban izgultam, mint annak idején valami brutális szóbeli vizsga előtt.
Dolores kezét tördelve ült a szalon kanapéján. Mia a számítógép monitorját figyelte, ujjai alatt finoman pattogtak a billentyűk. Lara indigókék lakkot kent egy vizsgára készülő diáklány körmére.
Vasárnap éjfélig vártam, hogy Ryan felhív vagy legalább ír valamit, és baromi nehezen álltam meg, hogy ne küldjek neki legalább egy „jó éjt”-et. Büszke vagyok magamra, hogy kibírtam.
– Hahó, van itt valaki?
Nico az órájára pillantott. Elvileg Lara és Mia is odakint volt a szalonban. Nem mozdult. Még majdnem egy órája maradt a következő vendégig.
Nem gondoltam, hogy ilyen nehéz felhívni valakit. Főleg olyat, akivel nagyon szeretnénk beszélni. A számok bepötyögése még ment. Aztán egyszerűen lefagytam.
– Segíthetek? – kérdezte Lara a szalonba belépő, szigorú tekintetű, idejétmúlt szoknyakosztümöt viselő hölgytől.
Thessa kedden reggel hívott, hogy érdeklődjön a hogylétem felől. Negédes szavaitól fel-le futkosott a hideg a hátamon. Ismerem Thessát.
Gael készségesen tárta szélesre az ajtót Dolores előtt. Az idős asszony mosolyogva biccentett.
Természetesen nem fogadtam meg Adele tanácsát, és nem mentem be az irodába. Nem vallottam színt, és nem kértem segítséget.