Már a gondolattól, hogy tényleg találkoznom kell a hajókereskedővel, hányinger tört rám. Jobban izgultam, mint annak idején valami brutális szóbeli vizsga előtt.

Vasárnap éjfélig vártam, hogy Ryan felhív vagy legalább ír valamit, és baromi nehezen álltam meg, hogy ne küldjek neki legalább egy „jó éjt”-et. Büszke vagyok magamra, hogy kibírtam.

Nem gondoltam, hogy ilyen nehéz felhívni valakit. Főleg olyat, akivel nagyon szeretnénk beszélni. A számok bepötyögése még ment. Aztán egyszerűen lefagytam.

Thessa kedden reggel hívott, hogy érdeklődjön a hogylétem felől. Negédes szavaitól fel-le futkosott a hideg a hátamon. Ismerem Thessát.

Természetesen nem fogadtam meg Adele tanácsát, és nem mentem be az irodába. Nem vallottam színt, és nem kértem segítséget.